A július 28-án 81. születésnapját ünneplő Somogyi Győző festményeiből két kiállítás is nyílt a Balatonnál, a badacsonytomaji Egry József Emlékmúzeumban nyílt tárlat augusztus közepéig látogatható. – A képek zömét a családi portrésorozat adja. A balatongyöröki galéria viszont grafikákat kért tőlem, a fekete-fehér rajzok nagyobb része a Covid alatt és az azóta készült 1848-as sorozat darabjai. Most elsősorban ez foglalkoztat, de azért a korai grafikáimat is előszedtem – mondta Somogyi Győző az MMA-nak.
Mint elárulja, a két korszak között más a látásmód: míg korai képein a nagy ívű fekete és fehér foltok pici, aprólékosan kidolgozott részletekkel váltakoznak, ma már ezek a nagy méretű képek nem vonzzák.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc témája az 1970-es évek óta elkísér, ám azóta számos emlékiratot, egykorú forrást elolvastam, és az a leegyszerűsített kép, amely szerint Petőfi kiáll, elszavalja a Talpra magyart, majd utána győzünk, egyre árnyaltabban rajzolódik ki előttem. A szabadságharc képsorozatát ettől még dicshimnusznak szánom, mert amikor a környező népek ránk támadtak, a magyarság állta a sarat. A puszta létéért küzdött, s amit közben szervezetileg, katonailag felépített, az maga a csoda. Ennek felismerése persze nem csökkenti azt a rengeteg áldozatot, tragédiát, amit a Kárpát-medence népei elszenvedtek. Ezt próbálom ábrázolni, ebben vagyok benne éppen, s ha olvasom a közkatonák frontról írott emlékezéseit, olyan az nekem, mintha dokumentumfilmet néznék: rengeteg kép tolul a fejembe, már csak meg kell rajzolni
– fogalmazott a művész.
A téma ábrázolásához használt stílust, mint mondta, a korai dagerrotípiák ihlették, amelyek a székely hősökről festett portréira is hatottak. – Ennek magyarázata az expozícióban keresendő: húszig is elszámolt a korabeli fotográfus, és azalatt a modell nem mozdulhatott. Húsz másodperc alatt kiütközik a jellem az arcon, ilyen hosszan nem lehet tettetni – magyarázta Somogyi Győző. – Ezzel szemben – tette hozzá –, ma már csak annyit mondunk, csíz, és már kész is a kép, de hiába is keresnénk rajta az elődök méltóságteljes arckifejezését.
A székely hősökről ötven képet készített Somogyi Győző, aki mint mondja, elsősorban nem is katonákat, hanem nagy szellemeket – tudósokat, művészeket, feltalálókat – festett, „hiszen ott, ahol a magyarság be van kerítve, és küzd a megmaradásáért, egy múzeumigazgató vagy iskolaigazgató legalább akkora hős, mint egy huszár” – mondta.
Jövőbeli terveivel kapcsolatban úgy fogalmazott:
Milyen terveim vannak? Élni szeretnék, márpedig az azzal jár, hogy festek, rajzolok.
Borítókép: Somogyi Győző festőművész (Fotó: Németh Krisztina)
