Száz jeles magyar személyiség portréja szolgál méltó díszletül az idei március 15-i ünnepséghez Sepsiszentgyörgyön. A 11. székely határőrezred parancsnokságaként, majd Váradi József és Bartalis Ferenc negyvennyolcas mártírok siralomházaként, a legutóbbi időkben pedig román állami levéltárként szolgáló lábasházban – ma a Székely Nemzeti Múzeum része – nyitották meg a Nemzet Művésze, a Kossuth-díjas Somogyi Győző A magyar hősök arcképcsarnoka címen híressé vált portrégyűjteményének tárlatát.
A nemzeti ünnepen ingyenesen látogatható a kiállítás, amely július 31-ig áll majd az érdeklődők rendelkezésére.
Köztük az iskolás csoportokéra is, hiszen a galéria tényleges történelemórákhoz kínál ritkán látható igényes „segédanyagot”.
A mindvégig művésznek készülő, de katolikus papnak tanuló 79 éves grafikus mindig távol tartotta magát a fősodortól. Miután egyházi elöljárója betegállományba küldte, ami a papi szolgálatból való diszkrét elbocsátást jelentette – Somogyi Győző szerint megmentette az életét –, 1975-től kezdődően a Balaton-felvidéki Salföld nevű faluban kezdte építeni a maga világát. Amely egyet jelentett a közösségépítéssel, a hagyományápolással. Művészetének témáit elsősorban a természet, a mindennapi élet, a biblia, a hadtörténelmi események szolgáltatták.
Kezemet és ecsetemet azonban mindig az Isten vezérelte
– mondta Somogyi Győző.
A magyar vidék értékválságát felismerve alkotott a múltban mélyen gyökerező műveket, mondta a kiállításmegnyitón Várallyay Réka művészettörténész.
Válsághelyzetben több nagy személyiség is próbált olyan mikrokörnyezetet kialakítani, ahol átvészelhetők a nehéz idők. Talán most is ezt kellene tenni, mert fontos tudni, hogy hová tartunk vertikálisan és horizontálisan egyaránt. Hogy képesek vagyunk megteremteni a magunk királyságát. Somogyi Győző kirajzolta a Kárpát-medencét, és ha több kis fénylő pontot létre tudunk hozni, ezek összeérnek
– fogalmazott a művészettörténész.
– Somogyi Győző a világ természetes rendjét igyekszik helyreállítani, minden munkája imádság is egyben, amely csodákat hoz létre, összeköt eget-földet, és szelíd választ ad a kor kérdéseire: a család, a közösség összetartozását mutatja fel a globális hatalom ellenében. Mintegy bizonyítva, hogy lehetünk szabadok, ha hittel és elszántsággal megvívjuk a harcainkat – emelte ki Tóth Norbert kurátor.
Az alkotó fontosnak tartotta elmondani: semmi nem veszett el, minden megvan és helyreállítható, csak le kell hajolni érte a földre – ott a múltunk, és él az Isten, akihez fordulunk. És hogy a reménytelenséget, a lemondást az ördög sugallja, ám minden helyreállítható. – Hiszen harminc éve aligha gondolhattuk például, hogy magyar huszárok fogják benyargalni a Kárpát-medencét, hogy fiatalok ezrei járják a népi táncokat és éneklik a népdalokat. Keresztény hitünk és nemzetünk is feltámasztható, jelentette ki Somogyi Győző.
A kiállítás négy hónapján át tartó élményen túl a művész 41 litográfiát is ajándékozott a Székely Nemzeti Múzeumnak.
A fogadó intézmény igazgatója, Vargha Mihály emlékeztetett rá, hogy hat évvel korábban – ugyancsak március idusára időzítve – a múzeum már otthont adott egy Somogyi Győző-kiállításnak, akkor harcosok, katonák, huszárok viseleteivel ismerkedhettek meg a látogatók. – Ez az alkalom azért is fontos, hogy az erdélyi magyarok ne csak Munkácsy Mihályt vagy Háromszék nagy festőjét, Gyárfás Jenőt ismerjék, hanem a mai klasszikusokat is Fontos ugyanakkor, hogy mi sem maradunk ki a körforgásból, Gábor Áron ágyúját már több helyre is elvitték Magyarországon, e hét végén pedig a hatodik helyszínen, a budai Várban bocsátják közszemlére – fogalmazott a szobrászként is ismert intézményvezető.
Borítókép: Somogyi Győző a kiállítás megnyitóján (Fotó: Csinta Samu)
