Érdemes megfigyelni, hogy a hét főtéma egy-egy csúcstárgy köré szerveződik – mint amilyen a Fordson traktor, egy készítés alatt álló székelykapu vagy a borvizes szekér –, és ezek körül vannak kibontva a különböző történetek. Az ötletes térkonstrukciót dicséri továbbá a kiállítótérben kialakításra került híd is, aminek a szerepe kettős: egyfelől más szemszögből engedi láttatni a kiállított tárgyakat, másfelől a híd lábai bástyaszerűen emelkednek ki az alsó szintből, és vitrinként is funkcionálnak.
A kurátorok ezen felül rengeteg apró gesztust is elhelyeztek a kiállítótérben, mint a kanyarulatával befelé fellógatott, szerencsét hozó patkó, vagy a falba állt bicska, ahol egy ballada is szól – mivel ha előkerül a pálinka, előbb-utóbb előkerül a bicska is, és abból egyszer ballada születik majd.
A kiállítás Székelyföld különböző múzeumainak gyűjteményeiből válogat, és ezeket egészíti ki az térség egyházainak, egyesületeinek és magángyűjtőinek anyagaival. A műtárgyak eltérő időszakokból és gyűjtési gyakorlatokból származnak, így a bemutató egyszerre ad képet a hagyományos székely tárgyuniverzumból és a hozzájuk kapcsolódó szokások egyes aspektusaiból, miközben bizonyos részleteket meghagy a látogatók képzeletének. A magyarázó falfeliratok és táblácskák szövegei is gyakran jelzik, hogy egymással párhuzamosan több elmélet és értelmezés is létezik Székelyföld kapcsán. A tárlat viszont már csak pár napig, augusztus 25-ig tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban, ahol 21-én Tasnádi Zsuzsanna muzeológus 18 órakor, 24-én pedig Kinda István főkurátor délelőtt 11 órakor várja tárlatvezetésre az utolsó érdeklődőket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!