Máris mozikban az év egyik legerősebb filmje, egy bűnbánó apa vallomása a lányainak

Joachim Trier új filmje, az Érzelmi érték első pillantásra ismerős terepre vezet: elhidegült családtagok, feldolgozatlan gyász, egy művész apa és a lányai közötti kimondatlan feszültségek. A norvég rendező azonban ezúttal is bizonyítja, hogy a sokat látott témák nem szükségszerűen vezetnek elcsépelt megoldásokhoz.

Joachim Trier idén a Cannes-i fesztivál nagydíját vihette haza az Érzelmi érték című új filmjével. Forrás: TMDb

A történet középpontjában Nora (Renate Reinsve) és Agnes (Inga Ibsdotter Lilleaas) áll, akik édesanyjuk temetése után újra kapcsolatba kerülnek édesapjukkal, Gusztavval (Stellan Skarsgaard). A férfi egykor elismert filmrendező volt, most visszatérő filmjéhez Norának ajánl szerepet – az apjára neheztelő Nora azonban visszautasítja felkérést, és a szerepet egy lelkes fiatal hollywoodi színésznő, Rachel (Elle Fanning) kapja meg, aki viszont egyre inkább érzékeli, hogy nem is annyira egy filmbe, mint inkább egy terhelt dinamikájú családi örvénybe sikerült bele csöppennie.

Renate Reinsve és Inga Ibsdotter Lilleaas nagyon különböző nővéreket alakítanak az Érzelmi értékben. Forrás: TMDb

Érzelmi érték: megérteni a szülők nyelvét

Az Érzelmi érték kevésbé látványos, kevésbé hálás témákat feszeget, mint a harmincas generáció bizonytalanságait elementáris erővel megragadó A világ legrosszabb embere, de visszafogottsága legalább olyan megkapó. Joachim Trier tudatosan kerüli a melodrámát, pedig az apa-lánya viszony szinte kínálja a lehetőséget a könnyfakasztó megbékélésre. Ehelyett feszültséget teremt: olykor már-már thrillerbe illő módon lebeg a történet felett az öngyilkosság fenyegető réme, mint a kibeszéletlen generációs traumák és az elutasítottság érzésének végső, kétségbeesett „megoldása”.

Renate Reinsve ezúttal szinte az ellenpontját játssza annak a figurának, amely nemzetközi áttörést hozott számára. Nora visszafogott, szorongásokkal teli nő, akiben egyszerre van jelen az apja utáni vágy és a nehezen oldódó neheztelés.

Játéka kevésbé látványos, de rendkívül pontos: apró gesztusokból, elharapott mondatokból áll össze. Inga Ibsdotter Lilleaas Agnese sokkal kiegyensúlyozottabb karakter, legkisebb lányként ő a legkevésbé terhelt szereplő a családban, aki tudatosan távol tartja magát a filmezés embert próbáló világától is. Trier formai kiforrottságával azonban eléri, hogy egy ponton az ő mentális egészségéért is izgulni kezdjünk. Az Érzelmi érték egyik legszebb rétege ennek a testvéri kapcsolatnak az ábrázolása, a teljesen eltérő habitusú karakterek között fokozatosan sejlik fel mennyi közös tapasztalat, elfojtott fájdalom és kimondatlan mondat köti össze őket. Ezekben a jelenetekben Joachim Trier különösen erős: minden túlmagyarázás nélkül mutatja meg, hogyan lehet egymás felé fordulni akkor is, amikor a múlt terhei látszólag áthidalhatatlanok.

Stellan Skarsgård apafigurája egyszerre hűvös és meleg, Elle Fanning karaktere is szeretne megfelelni neki. Forrás: TMDb

A legizgalmasabb szerep azonban kétségkívül Stellan Skarsgaardnak jutott, Gusztav nehezen kiismerhető, egyszerre meleg és zord figurájával. Ismerős alak: az a nehéz természetű ember, aki látszólagos érzelemmentessége mögött minden apró rezdülést megél, a kifejezésmódja mégis limitált. Számára a művészet – a film – az egyetlen nyelv, amelyen igazán megszólalhat. 

Trier itt egy tágabb, már-már metafizikai síkra emeli a történetet: a művészet nemcsak önkifejezés, hanem menekülés, bűnbánat és pótlék is mindarra, amit emberi kapcsolatokban elmulasztottunk. 

Gusztav is bűnbánó, de már túlságosan kiforrott személyiség ahhoz, hogy érdemben megváltozzon. A megbékélés feladata nem is nála, hanem a lányainál van, nekik kell megtanulniuk az apjuk nyelvét, és nem fordítva – ahogy sokszor a valóságban is, a felnőtté vált gyerekek minden esetben a saját sírjukat ássák, amennyiben továbbra is neheztelnek a szülők bűnei miatt, és nem tisztelik a terheiket, amiről gyakran fogalmuk sincs.

Néha megfordulnak a szerepek, amikor egy hollywoodi sztár kér selfie-t. Forrás: TMDb

A világ legrosszabb embere lüktető izgalmával szemben az Érzelmi érték sokkal lassabb film, kevésbé von a hatása alá, ám a végén mégis sokkal felemelőbb, mint nagy hírű elődje, mivel morálisan sokkal egyértelműbb a végkifejlet. A világ legrosszabb emberében a terhesség szó szerint teher volt a főszereplő számára, így örömmel élte meg, hogy végül elvetélt, nézőként azonban könnyen tüske maradhatott bennünk és ítélkezhettünk felette, amiért az isteni áldás végül elkerülte őt, és ő ennek örült. Az Érzelmi érték értékválasztása ezzel szemben sokkal egyértelműbb, nem élet-halál kérdéséről van szó, hanem csak arról, hogy jó dolog egyenesbe jönni a szülőkkel, bármennyire is elítéljük őket, bármennyire is bántottak vagy elhanyagoltak, mert tőlük kaptuk meg a lehető legjobb dolgot: magát az életet.