Alaposan átformálja az időjárás a jövőbeni energiaszükségletet

Az időjáráshoz való alkalmazkodás jegyében alakul át az ország energiaszükséglete. Nyáron növekszik az áramfogyasztás, földgázra pedig továbbra is szükség lesz, de a fűtésben betöltött szerepe csökken, és inkább az áramtermelés kiegyenlítésében játszik majd nagyobb szerepet, hiszen teret nyernek a naperőművek is.

A tiszaújvárosi erőmű korszerűsítése sem véletlen, a korszerű gázüzemi blokkok szintén az ország energiabiztonságát szolgálják rugalmasan változtatható kapacitással Fotó: Kállai Márton Forrás: Kállai Márton

Szinte egyidejűleg lehet olvasni lehűlési trendről, valamint felmelegedésről, ezek pedig teljesen másképpen befolyásolják az ország energiaszükségletét. Az éghajlati folyamatok megítélésekor alapvető különbséget kell tenni rövid távú időjárási ingadozások és hosszú távú klímatrendek között – mondta el lapunk megkeresésére Kovács Erik, az MCC Klímapolitikai Intézet vezető kutatója. Rámutatott, a lehűlést vizionáló forgatókönyvek jellemzően egy-egy hidegebb télre, regionális anomáliára vagy globális léptékű, de bizonytalan kimenetelű folyamatra épülnek. A Kárpát-medencében rendelkezésre álló hosszú idősoros mérések ezzel szemben egy következetes, több mint egy évszázada tartó melegedési tendenciát mutatnak, amely az 1980-as évektől egyértelműen felgyorsult.

Az energiaszükséglet hosszú távon átalakul, és ennek részesei, nyertesei a napelemek is
Fotó: Jászai Csaba / Jászai Csaba

Kovács Erik rámutatott, a térség földrajzi adottságai – kontinentális jelleg, zárt medence, korlátozott tengeri hatások – miatt különösen érzékenyek a hőmérsékleti és csapadékviszonyok változására. A legvalószínűbb évtizedes forgatókönyv ezért nem a lehűlés, hanem a felmelegedés gyorsulása és a szélsőségek szaporodása. Ez egyszerre jelenti a gyakoribb és hosszabb hőhullámokat, az aszályos időszakok elhúzódását, valamint a csapadék időbeli koncentrálódását rövid, intenzív eseményekbe.

A mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és az energiarendszer egyaránt ugyanarra az alapvető változásra reagál: a hőmérséklet emelkedésére és a csapadék időbeli átrendeződésére.

Mindez közvetlenül növeli az öntözési igényt, miközben a rendelkezésre álló vízkészletek – különösen nyáron – egyre szűkösebbé válhatnak. A felszíni vizek hozama ingadozóbb, a talajvíz utánpótlása lassul, és a párolgás is erősödik a magasabb hőmérséklet miatt. A vízgazdálkodás így stratégiai kérdéssé válik: nemcsak az a probléma, hogy mennyi víz áll rendelkezésre, hanem az is, hogy mikor és milyen formában. Épp ezért is indította el a kormány a Vizet a tájba programot, amire eddig több mint 1700 milliárd forintot nyújtottak. 

Az energiarendszerre gyakorolt hatások szintén egyre látványosabbak – hívta fel a figyelmet Kovás Erik. A melegedő nyarak miatt a villamosenergia-igény súlypontja fokozatosan a nyári időszakra tolódik át, elsősorban a hűtési igények növekedése miatt. Ez új rendszerterhelési csúcsokat hoz létre, amelyek eltérnek a korábban megszokott, téli fűtési csúcsoktól. A napenergia-termelés potenciálja kedvezően alakulhat a napsütéses órák számának növekedésével, ugyanakkor a termelés és a fogyasztás időbeli eltérései miatt a rendszer stabil működéséhez energiatárolásra és hálózatfejlesztésre is szükség van.

Az atomerőművi és más hőerőművi kapacitások esetében a felmelegedés egy kevésbé látványos, de fontos kockázatot jelent: a hűtővíz hőmérsékletének emelkedése és az alacsonyabb nyári vízhozamok szűkíthetik az üzemi mozgásteret. Ez nem azonnali ellátásbiztonsági problémát jelent, hanem hosszabb távú tervezési kihívást – magyarázta a kutató.

A földgáz szerepe ebben az átalakulásban nem megszűnik, hanem átalakul. Az enyhébb telek miatt a fűtési célú gázfelhasználás hosszabb távon mérséklődhet, miközben a villamosenergia-igény növekedése közvetett módon új szerepet ad a gáznak. Egyre inkább kiegyenlítő, tartalék jellegű energiahordozóvá válhat, amely segít kezelni a megújuló alapú termelés ingadozásait és a szélsőséges időjárási helyzetekből fakadó terheléseket.

A felmelegedés nem egyetlen ágazat problémája, hanem rendszerszintű kihívás. A mezőgazdaság vízigénye, a vízgazdálkodás korlátai, az energiarendszer nyári terhelése és a földgáz átalakuló szerepe mind ugyanarra az alapfolyamatra vezethetők vissza. A Kárpát-medencében a következő évtizedek legfontosabb kérdése nem az lesz, hogy változik-e az éghajlat, hanem az, hogy milyen gyorsan és mennyire tudunk alkalmazkodni a már zajló változásokhoz.