Egyfajta női Zimmer Feri ő, aki vendégeit semmire sem tartja, egyetlen célja van, hogy minél kevesebb ráfordítással minél több pénzt legomboljon róluk, és ennek érdekében mindent meg is tesz: „Miután elpakoltam, körbejártam a szobákat. Sanyi kitakarított, beágyazott, mert ezt adtam parancsba. Remélem, a tegnapi ágyneműt hagyta fenn, abban csak egy éjszakát aludt az előző csapat, s mivel eleve gyűrt anyagból van, nem látszik rajta, hogy használták. A lepedő szándékosan sötétlila és frottír, így az is simán kiszolgál két társaságot. Azért, hogy ne legyen szaga, mindig jól befújjuk levendulás légfrissítővel, azt szeretik a pestiek. A levendula most menő, ezért is lila minden ebben a házban.” (Óhatatlanul is felrémlik az Indul a bakterház vonatkozó jelenete, amikor a „banya” és Bendegúz a földre borult túrót szedegetik: „Megeszik ezt a túrót a pesti úri népek, de meg ám! Még az ujjukat is megnyalják utána…”, mondja a banya, miközben dühösen pakolja vissza a túrót a vájdlingba.)
És közben: elképesztően vicces az egész. Ez az egyik legfontosabb jellemzője ezeknek a novelláknak – a humor.
Az olvasó alig várja, hogy lássa, mit eszel ki a gátlástalan háziasszony, milyen trükkökkel veri át a hülye turistákat: „Komótosan bontogatom a dobozt, nehogy tönkretegyek valamit, sok benne a romlékony cucc, amit, ha összenyom az ember, gyorsan tönkremegy. Nem lopom én a pénzt, még csak az hiányzik, hogy ki kelljen dobni valamit. A diszkontból rendeltem, így sokkal olcsóbb minden, mint a falusi boltban. Ha a szomszédok nem látják, mit veszek, az sem derülhet ki, hogy házi helyett bolti dolgokat adok a vendégeknek. A házi tojásért, amit maguk szednek össze az ólból, sokkal többet lehet kérni, mint a boltiért. Azt meg, hogy sötétedés után én teszem ki a tyúkok alá a tojást, senki nem sejti, csak Sanyi, de ő hallgat, ha megvan a napi két pálinkája meg a söre. A kolbász, a szalonna, a hús, a sajt és a kenyér is jobb, ha házi, vagy azt hiszik, hogy az. Ha gusztusosan tálalok, senki meg nem mondja, hogy minden a diszkontból van.”
Vagy: „Te Sanyi, lehet, hogy ez kevés lesz, mondtam az uramnak, miközben ecetes vízben lemostam a kissé már megzöldült virsliket. Tegnap ez volt féláron a kutyakajás hentesnél. Ha az ember jól előkészíti, nem érezni az ízén semmit. Az ilyen reggelit mindig a távozás napjára szoktam tartogatni a drága vendégeimnek, így reklamálni már általában nincs idő. Legalábbis eddig még senki sem panaszkodott, nem tudom, hogy lustaságból, vagy mert nem volt rá módja.”
De nem kegyelmez a falustársaknak, például a sok esetben segítségére lévő orvosnak, Miki doktornak sem:
A mohóság is bűn, emlékeztetem, nem csoda, hogy rosszul vagy, reggel húsz üres üveget számoltam meg a tyúkól mellett, amikor kimentem, hogy a Miki dokinak készített pogácsához behozzak pár lejárt tojást meg tejfölt. Ő orvos, majd megoldja ügyesben, ha valami baja lesz a pogácsámtól.
(Egyébként a pogácsa is lejárt és bolti, de ha kicsit megmikrózzák és sok szeretettel tálalják, a vendégek szívesen fogyasztják és érzik rajta a házi ízeket.)
A történetek jó ütemben követik egymást, szinte megszámlálni sem lehet, mennyi trükk fordul itt elő, külön terjedelmes mennyiségű szöveg foglalkozik a Coviddal, illetve a Covid ideje alatti nehézségekkel (vendégházvonalon különösen). A kieszelt trükkök és a bekövetkező események egyre bizarabbak és egyre groteszkebbek lesznek („Éppen ezért különleges hivatást választott magának, pár hete a helyi hullaházban dolgozik, ott sminkeli az elhunytakat. Elképesztő, amit egy-egy halottal művel. A múltkor Eszti néniből olyan dívát csinált, amilyen életében soha nem volt. Fényképezték is erősen a rokonok a nyitott koporsóban. Valamelyik azt mondta, jobb lett volna, ha nem a halála előtti képet tesznek ki róla a ravatalra, hanem frisset”), a vicces túlzások (vagy inkább a túlzásnál is erősebb túlzások) szinte Rabelais Pantagrueljét juttatják az ember eszébe: ott olvasni még ilyen „dimenzióátugró”, legendás túlzásokról. Remek szórakozás.
Mint Király Farkas, a kötet fülszövegének szerzője írja, „minden olyan jelenség és karakter megtalálható benne, ami a 2020-as évek elejét jellemzi” – természetesen sajátságos, turistakizsigerelő és -lehúzó fénytörésben, de ott van korunk minden rikító furcsasága: elnökválasztástól ökológiai lábnyomig, terápiától piáig, vírustagadástól ufókig, férfi-teherbeeséstől spirituális rendtevésig.
Ideális (nem csak nyári!) olvasmány, tengersok kacagás, érvényes és egységes világkép – remek időtöltés Döme Barbara új könyvét, a Sanyi, az ismeretlen celebet olvasni: a legjobb szívvel ajánljuk!
Döme Barbara: Sanyi, az ismeretlen celeb. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2023.
Borítókép: Az írónő könyvei között (Forrás: Döme Barbara archívuma)
