A közös tárlat során a hallgatók az egyetem falain kívül szerezhetnek szakmai tapasztalatokat a kereskedelmi galériák világában, a nagyközönség számára pedig lehetőség nyílik felfedezni és megismerni már most a fiatal tehetségeket. A kiállítás szervezésében a MOME több hallgatója is részt vett, mint Berecz Boglár (tervezőgrafika MA), Varga Tímea (design- és művészetmenedzsment MA).
Lássuk a kiállító hallgatókat. Koroknai Patrícia a fotózással 2018-ban kezdett el foglalkozni, elsősorban alkalmazott fotográfiai projekteken dolgozott, azonban a fotózás és a vizuális művészetek iránti szenvedélye már sokkal korábban elkezdődött. Mielőtt jelentkezett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia mesterszakára, alkalmazott fotográfiát, valamint egy évig rajzot és vizuális ábrázolást tanult.
Jelenlegi munkáiban a depresszióra fókuszál, de azt nem mint egészségügyi állapotot ábrázolja, hanem inkább mint folyamatosan felszínre kerülő gondolatok következményét,
hogy nem találjuk a helyünket a világban, vagy ideiglenesen kudarcot vallunk az értelemkeresésben.
„A depresszió egy intenzív pszichológiai állapot és gyakori mentális zavar, amely nem egyszerűen egy múló szomorúság, hanem egy mélyen gyökerező szorongásos állapot, amely megváltoztathatja az ember észlelését, érzelmeit és mindennapi tapasztalatait. Ez a munka nem csupán egy mentális zavarral kíván foglalkozni, hanem az esetlegesen okozott következményeivel – a lét értelmetlenségének gondolatával, avagy inverz módon, az értelemkeresésbe való bukás okozta zavartsággal.
Ez a sorozat a tudattalan és a tudatos én közötti véget nem érő harcról is szól, amely frusztrációt, állandó szorongást és a fizikai világunkról alkotott torz képet eredményez.
A témát főként absztrakt műveken keresztül vizsgálja, és a mentális káoszt ábrázolja” – írja a fotográfus.
Kováts Gergely jelenleg a MOME fotó mesterszakán tanul, de előtte több mint egy évtizedig autodidakta módon, intézményes háttér nélkül készített képeket. Hosszú távú projekteken dolgozik, amelyek kiindulópontja a személyes tapasztalat; a sorozatok megrendezett, vagy kvázi-dokumentarista képekből építkeznek, amelyek elmossák a határt a fikció és a valóság között.
„Leibniz tézise szerint a világunk »a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna észszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse«.
A huszadik század első felétől kezdve mégis számtalan képzeletbeli világot kreáltunk magunknak, hogy elmeneküljünk a valóság problémái elől.
Az utópikus gondolkodás visszaszorulása egybeesik a fantáziavilágok felemelkedésével; továbbra is el tudunk képzelni a miénktől eltérő gazdasági és társadalmi berendezkedéseket, csak nem ezen a bolygón. Ez a sorozat egy dramatizált, részben fiktív történet formájában meséli el, hogy hogyan jutunk el szél nélküli világokig, ahol örök fény ragyog, és hogy miben különböznek ezek azoktól az utópiáktól, melyekről egykor álmodoztunk” – vallja Kováts Gergely.
Sveta Maximova 2022-ben Moszkvából Budapestre költözött, ahol folytatta művészi tevékenységét. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia mesterszak hallgatója. Az „Aykuo”, Sveta folyamatban lévő alteregóprojektje, aki a Szaha Köztársaságból származó multidiszciplináris művész és kreatív igazgató. Az „Aykuo”-ban Sveta a szibériai északi etnikumok, különösen a sakhák kultúrájára összpontosít és az aktuális geopolitikai napirendre reflektál.
Egy Európában élő etnikai csoport képviselőjeként újragondolva önmagát, összegyűjti az őshonos sakha kultúra megmaradt töredékeit és a történelmi fejlődés jelenlegi állapotában keresi a hasadt archaikus magot.
„Manapság sokan próbálnak elrejtőzni: a politikai helyzetek, a repülőből kieső golyók vagy a nyomkövető rendszerek elől, és vannak, akik az erdőbe menekülnek. Minden rejtőzködési kísérlet »játékká« válik: úgy álcázzuk magunkat, mint az állatok, amelyek színükkel álcázzák magukat. Az erdő az újrakapcsolódás helyévé válik az állatias menekülés vágyával.
A Rejtett című művemben az »észrevétlenül maradni« fogalmat próbálom különböző szinteken vizsgálni a jelenlegi globális instabilitás összefüggésében. Az olyan természetes helyszínek, mint a barlangok, hegyek, mezők és erdők a rejtőzködés archaikus helyeit idézik fel. A bunker, az árok és a hangyaboly képei egy mélyebb jelentéstartalmat kapnak, amelyben az állatvilág keresztezi az aktuális geopolitikai konfliktusok visszhangját” – fogalmazott Aykuo.
Borítókép: Best of all possible worlds, részlet (Fotó: Kováts Gergely)
