– Hogyan változott meg a nemzet fogalma az elmúlt évtizedekben?
– A rendszerváltás évében kezdtem az egyetemet, akkor minden a nemzet újragondolásáról szólt. A szovjet rendszerből kiszabadult országnak újra kellett építeni a múltját. Intenzív és sokszínű évek voltak ezek. Gondoljunk csak bele, hogy a bánhidai Turul-emlékművet Göncz Árpád köztársasági elnök avatta fel. Ma nehezen elképzelhető, hogy egy balliberális politikus ilyen szobrot avasson. Magának a nemzetfogalomnak a megítélése a politikai pártok és a különbözők ideológiák hatására folyamatosan változott.

A nemzet ma az egyik oldal számára szent, a másiknak pedig szinte már szitokszóként jelenik meg.
Sajnos ez a társadalmi kettéosztottság egyre aggasztóbban mélyül, amely azzal a fenyeget, hogy az egymással szembenéző szekértáboroknak már nem lesz közös jövőképe, holott a jövőbe vetett közös bizalom és tenni akarás a nemzet egyik alapja.
– Első lépés az lenne, hogy tisztázni kellene a nemzet fogalmát.
– Igen, de ez nem könnyű feladat, hiszen kevés olyan fogalom van, amelyik ennyire közismert, mégis sokféleképpen értelmezhető. Tudományos nézőpontból még bonyolultabb ennek a kérdéskörnek a megítélése. A magyar nemzet etnológiája című kötetemben arra vállalkoztam, hogy térben és időben bemutassam, hogy mennyire sokféle tartalommal rendelkezett már a nemzet fogalma. Számos megközelítés létezik ma is arról, hogy mi is a nemzet. Az énhozzám legközelebb álló definíció Ernest Renan francia történésztől származik.
Ő 19. század végén úgy fogalmazta meg, hogy a nemzet nem más, mint mindennapos népszavazás arról, hogy együtt szeretnének működni a nemzet többi társával a jövőben is.
Renan nemzetmegközelítésében a lelki tényezők a döntőek, ezt magam is így látom.
– Akkor ön szerint a nemzet egy elképzelt közösség?
– Nem, habár a nemzet tagjai alapvetően nem állnak rokoni kapcsolatban egymással, legtöbb nemzettársunkat nem ismerjük, mégis érzünk velük valamiféle rokonságot, szolidaritást. Tamási Áron ezt úgy fogalmazta meg, hogy azért van az ember a világon, hogy valahol otthon érezze magát. Ez az otthonosságérzet is egyre jobban kiterjedt, de ez is a nemzet alapja. A 19. századtól már nemcsak a szülőház, a szülőfalu, hanem az egész ország került az emberek szívébe. A modern nemzetté válás folyamataként tehát annak tagjai már az egész hazáért éreznek felelősséget. Olyan tájak és emberek iránt is, akiket sohasem ismertek.
A nemzet tehát meglátásom szerint az érzelem, az összetartozás-tudat és az otthonosság érzetének az együttese.
– A nemzet fogalma a 20. században sokat változott. Politikailag kihasználták, mindez mennyire hat a mai nemzetfogalmainkra?
– Ebben Szekfű Gyula álláspontját osztom, aki megírta a Három nemzedék című művét, amelyben kifejtette, hogy a történelem arra figyelmeztet, hogy a forradalmakat diktatúrák követik. A francia forradalom után jött a Jakobinus-diktatúra, Magyarországon pedig az őszirózsás forradalom után a Tanácsköztársaság következett. Szekfű épp a liberalizmusból vezette le a forradalmakat és a diktatúrákat, illetve a totális „izmusokat”, habár ő a liberális – szabadelvű – jelzőt tekintette követendőnek, amely nem szerveződik dogmává. Mert ha megtörténik, akkor történnek a bajok.
– Vannak, akik a a nacionalizmusból vezetik le az egyik totális izmust, a nácizmust…
– Ez tévedés! A nácizmus nem a nemzetből származik, hanem éppen annak nemzetek „felettiségéből”, ami a nemzettel ellentétes.
Azaz amikor ma Nyugat-Európában azért támadják a nemzeti gondolatokat, mert az felidézi a második világháború diktatúráit, azok tévednek.
A nemzethez való kötődés tiszteletben tartja a másik nemzetet és azok tagjait is.