Legendák fala a Magyar Zene Házában

Legendás zenészek avatták fel csütörtökön a Magyar Zene Házában a magyar poptörténet legendáinak falát, amellyel az intézmény a rendszerváltozást megelőző közel három évtized populáris zenéjének meghatározó előadóművészei előtt tiszteleg. A Nekünk írták a dalt! nagy sikerű időszaki kiállítás szereplői saját kezű aláírásukkal tették egyedivé az installációt az utókornak. Az eseményen Tátrai Tiborral és Takáts Tamással beszélgettünk.

– Történelmet írtatok, történelmet írtok, mi pedig ezt a történelmet megörökítettük az időszaki kiállításunkon – fogalmazott Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója az intézmény multimédiás könyvtárában tartott eseményen, hozzátéve, hogy a tárlat szellemét most ezzel a fallal szeretnék megörökíteni. Az igazgató elmondta azt is, hogy több mint ötvenezren látták a poptörténeti kiállítást, nemcsak nosztalgiázó idősek, hanem fiatalok és külföldiek is. Ez utóbbiak azt mondták, hogy egész életükben nem tanultak annyit Magyarországról, mint ezen a kiállításon. 

A magyar poptörténet legendái elnevezésű fotómontázson kétszáz előadóművész szerepel, közülük a csütörtöki eseményen jelen volt mások mellett Bródy János, Grandpierre Attila, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Németh Alajos, Pajor Tamás, Pataky Attila, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Szigeti Ferenc, Takáts Tamás és Tátrai Tibor is.

– Tátva marad a szánk, amikor végignézünk ezen a falon. Több évtizedről beszélünk, indulva a hagyományos tánczenétől, melynek szereplőit gyerekként fekete-fehérben csodálattal néztem – mondta a Magyar Nemzetnek Tátrai Tibor, aki lelkes nézője volt az 1962-ben induló Ki mit tud? című tehetségkutató műsornak. – Aztán elképesztő gyorsan történt minden, 

1972-ben, húszévesen már meg is nyertük Kovács Katival a Táncdalfesztivált az Add már, uram az esőt! című dallal. 

Épp mostanában hallgattam meg, és rájöttem, hogy tulajdonképpen ez volt az első komolyabb gitárszóló a táncdalfesztiválok történetében. Katival egy „válaszolgatós” gitár-ének formát választottunk, el is mosolyodtam rajta, milyen erőszakos voltam, hogy ezt át tudtam vinni abban a kulturált körben. Nos, így kezdődött – idézte fel emlékeit a Kossuth-díjas gitáros. Tátrai arról is beszélt lapunknak, hogy a könnyűzenében már ebben az időszakban is elvált egymástól a muzsikálás és az üzlet, ma ez még inkább jellemző, mint mondta, csak a pénz és a lájk számít. – Vannak olyan könnyűzenészek, akik szolidabb létszám előtt, kisebb klubokban muzsikálnak. Történetesen ilyen a godfater. zenekar is. Mi nem akarunk stadionokat megtölteni, azt szeretnénk, hogy jól érezzék magukat az emberek, amikor muzsikálunk – fogalmazott Tátrai Tibor.

A Nekünk írták a dalt! című tárlat szellemét ezzel a fallal szeretnék megörökíteni (Fotó: Mirkó István)

A Karthago és az East zenekarokból ismert Takáts Tamás örül, hogy egy olyan nemzeti intézmény, mint a Magyar Zene Háza, felvállalja könnyűzenei örökségünket, amely szerinte fontos része a kultúránknak. 

Talán a blueszal indult ez a forradalom, 1902 körül, ami aztán eljutott Elvis Presley-ig, a Beatlesig, és olyan jelentős kulturális robbanást okozott, hogy tulajdonképpen elmosta a régi világot.

 Itt az ideje nem lenézni ezt a műfajt! – fogalmazott a zenész. Mint mondta, sosem felejti el, amikor a Live Aid koncerten a bemondó úgy konferálta fel Stinget, hogy most valami basszusgitáros srác következik. – Egy futballmeccsen nem mertek volna ilyet megcsinálni. El tudjuk képzelni, hogy Eusébiót úgy konferálják fel, hogy akkor most jön egy focista, mindjárt megnézem a nevét! Nem. De a popzenével megcsinálták. Azért remélem, hogy kétszáz év múlva lesznek fiatalok, akik eljátsszák majd a Bors őrmestert a Beatlestől, vagy hogy itthon maradjunk, mondjuk az Apáink útján című dalt – fogalmazott Takáts Tamás az eseményen, ahol az említett zenészek mindegyike aláírta az installációt. A Nekünk írták a dalt! című kiállítást január 21-ig meghosszabbították, és a tárlat a tervek szerint vidéki városokba is elutazik majd.

Borítókép: Takáts Tamás és Tátrai Tibor (Fotó: Mirkó István)