A nagyszabású munkát a kötet szerkesztője, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója, a „Lendület” Szent Korona kutatócsoport vezetője, Pálffy Géza mutatta be. És ha a megjelent kötet éppen olyan szellemes és szórakoztató, mint ahogyan a szerkesztő bemutatta a könyvet, akkor azoknak is érdemes lesz belelapozni, akik – bár kedvelik a történelmet – nem szívesen vesződnek veretes szaktudományos munkákkal.
Pálffy Géza előadásából kiderült például, hogy a közel nyolcszáz oldalas, kilenc szerző tizenegy tanulmánya mellett háromszáz színes illusztrációt és tizenhat térképet tartalmazó kötet 2400 grammot nyom. Hogy ez miért érdekes? Nos, azért, mert ez majdnem megegyezik a korona súlyával. Béléssel kicsit több, bélése nélkül kicsit kevesebb lesz a korona, de azért összehasonlításnak megfelel. Aki a kezében tartja a könyvet, úgy érezheti magát, mint egy koronaőr, aki éppen kiveszi az őrzésére szolgáló ládából az ereklyét.
Apropó láda! Kevesen tudják, hogy a nevezetes trezort tucatnyiszor fel kellett törni. A szabadságharc alatt először azért, mert az egyik kulcs a szabályoknak megfelelően a királynál volt, vele pedig akkortájt nem voltunk olyan viszonyban, hogy elkérhettük volna. De feltörte a ládát Szemere Bertalan is, az elbukott szabadságharc utolsó miniszterelnöke, hogy meggyőződjön arról, valóban a koronát fogja elrejteni Orsova közelében. De előfordult olyan is, hogy az öreg zárszerkezet sehogyan sem akart kinyílni, s lakatost kellett hívni, hogy javítsa meg. S, hogy érdekesebb legyen ez a kis biztonságtechnikai összefoglaló, még azt is elmondom, hogy amikor a XVII. században Bethlen Gábor magához vette a koronát, Révay Péter koronaőr ragaszkodott ahhoz, hogy az őrzés helyéül szolgáló szobát csak ő nyithatja, ezért Pozsonyból nemcsak a koronázási ékszereket vitték el, de még a biztonsági zárakkal ellátott ajtót is leszerelték, hogy majd az új őrzési helyen (Zólyom majd Ecsed várában) beépíthessék.
Pálffy Géza persze más érdekességekről is beszámolt. Maradván az őrzés, elővétel tematikánál, elmondta például, hogy a kötetre különleges borítókép került: egy római festményt láthatunk, amely az egyetlen alkalmat örökíti meg, amikor amolyan magánérdeklődő kedvéért vették ki a ládából a szent koronát. Na, tegyük hozzá gyorsan, a magánérdeklődő nem akárki volt. Pacelli bíboros, a későbbi XII. Piusz pápa kedvéért vették elő a koronát, aki Magyarországra mint pápai legátus érkezett.
A rendkívül izgalmas tanulmánykötet a legfrissebb kutatások alapján – nemzeti kincsünk legfontosabb magyarországi menekítéseit, országjárásait, megpróbáltatásait és modern kori közszemléit mutatja be az Anjou-kortól egészen a második ezredfordulóig. Ha nem is a szó szoros értelmében, de tartalma szerint szakmai céljaiban és struktúrájában, formátumában és kivitelezésében mindenképpen folytatása a 2018-ban megjelent A Szent Korona hazatér – A magyar korona tizenegy külföldi útja (1205–1978) kötetnek. A kutatócsoport ez alkalommal a hazai kalandokat tárta föl, olyan érdekességekre is reflektorfényt irányítva, ami eddig elkerülte a történettudomány, illetve a szélesebb nyilvánosság figyelmét. A szerkesztő azzal zárta előadását, hogy a Szent Korona páratlanul kalandos sorsa beszédes tükörképe az ezeréves magyar történelemnek.
Borítókép: A könyv szerkesztője, Pálffy Géza (Forrás: Magyar Nemzet)
