Ismert módszer volt, hogy a háború idején a nőket úgy bújtatták el a megszálló orosz katonák elől, hogy trágyadomb alá rejtették őket. Zalán Tibor Szásáját a magyarok bújtatják a trágyadomb alá, de éppen az „övéi”, vagyis a kivonulni készülő megszállók elől, mert az itt akart maradni. Történik mindez a rendszerváltás idején. Az ukrán Szását, merthogy a Szása i Szása című tragikomédiában szinte mindenki Szása (illetve van még néhány Béla is, például a párttitkár, aki a saját hatalma átmentésével foglalkozik, és a helység papja).
Egy identitástól és mindenétől megfosztott társadalmat ábrázol a darab, amit egy komikus szituációval tör meg az író.
A történet 1991-ben, egy magyarországi kisvárosban játszódik, ahol a szovjet laktanyát kezdik összepakolni, ami azt jelenti, hogy minden mozgatható – a géppuskától vagy a kézigránáttól a tankig – a piacra kerül.
– Eljátszottam a gondolattal, hogy mi van akkor, ha az ukrán tiszt annyira összebarátkozott a helyiekkel, beilleszkedett a megszállt ország életébe, mindennapjaiba, hogy nem akart többé hazamenni.
A történet az olajszőkítés időszakában játszódik, mindenki jól akar járni, nyerni a rendszerváltáson, és azon igyekszik, hogy átmentse magát valahogyan az új rezsimbe.
Tragikomédia kerekedett belőle; kimondottan kedvelem és művelem az olyan drámákat, amikor a nevetéstől harsogó nézői torkokra forr a fene nagy jókedv – fogalmazott az alkotó.
A drámát Szegeden mutatták be Merő Béla rendezésében, nagy sikerrel, a kultúra napján pedig Salgótarjánban, a Zenthe Ferenc Színházban lesz látható. A helyzetkomikummal és bő nyelvi humorral indító darab folyamatosan készíti elő a tragikus végkifejletet, Szása ugyanis rendszeresen rémálmokkal küzd, amelyek a pusztulás felé mutatnak. Miért hagyta ki eddig a kortárs irodalom a rendszerváltást, és miért olyan izgalmas ezt drámában bemutatni? Előbbire a szerző sem tudja a választ, csupán úgy véli, a társadalom nagy részének nem volt érdeke, hogy átalakuló világuk mélyebb drámáját megfejtsék.
– A rendszerváltás érdekessége, hogy mindenki drámai fordulatot várt tőle, vagyis azt, hogy a szabadság, a demokratikus játékszabályok egységessé teszik a népet, de az nem következett be. Végső soron egy szétesett, tönkrement idegrendszerű társadalmat eredményezett. Magam sem tudom megmondani, hogy az emberekben mi a valódi dráma, ami lezajlott.
Tény, hogy sok haszonélvezője volt ennek az időszaknak és mivel bizonyos köröknek abszolút nem érdekük, hogy ezt megírjuk, nem tudjuk átlátni a paramétereket, tehát kisiklik a kezünk közül a téma.
Nagy kérdése például ennek az időszaknak a kárpótlás, illetve a valódi kárpótlás hiánya. Az igazi konfliktus mégis a családok szétesése, a barátságok felbomlása, a szeretet szétzüllése volt. Erről még nem olvastam jó és érvényes drámát, bár az is lehet, hogy nem került ilyen a kezembe, nézőként a szemem elé – összegezte Zalán Tibor.
A Zenthe Ferenc Színház eme darabot Sándor Zoltán rendezésében január 22-én egyelőre felolvasószínházi előadásként mutatja be, amelynek esszenciája, hogy a művészek minimális díszletben és kellékekkel, a szövegkönyvet olvasva adják elő a darabot.
