Világklasszis az államhatalom karmaiban

A világhírű zongoraművészre nem csak a kiemelkedő virtuozitását bizonyító felvételeken keresztül emlékezhetünk, hanem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának legújabb dokumentumai is segítenek abban, hogy igazán beleláthassunk Cziffra György életébe, amelyet a politika szerteágazó csápjai minden áron igyekeztek körülölelni. Február 14-től mindenki számára elérhetővé válik és ingyenesen megtekinthető a Cziffra-dosszié egészen szeptember 14-ig.

Budapest Állambiztonsági lvéltár Cziffra kiállítás Fotó: Teknős Miklós

A tavalyi évben az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának birtokába jutottak Cziffra György magániratai, amelyek részben a zongorista magyarországi örökösétől, részben pedig Balázs János művésztől származtak. A kiállítás a Cziffra Fesztivál részeként valósult meg.

A Cziffra-dosszié (Fotó: Teknős Miklós)

Cziffra György feleségével és fiával 1950-ben megpróbálta illegálisan elhagyni Magyarországot, azonban a hatóságok elfogták őket, feleségét és őt több éves börtönbüntetésre ítélték, nyolcéves fiát pedig nevelőintézetbe helyezték, amíg nagymamája ki nem szabadította onnan. Ezáltal kezdte el figyelni a zongoraművészt a kommunista állambiztonság.

Az idén harminc éve elhunyt virtuózról szóló tárlat nem egy átfogó, életrajzát teljeskörűen bemutató kiállítás, hanem az ötvenes évek hatalmi rendszerén keresztül egy rövidebb időszakra vonatkozó elmélyülést szolgál. A tárlat 1945-től Cziffra haláláig követi a művész életét. 

A kiállítás három kronológiai egységét, a korszakokon átívelő térképeket és az izgalmas, ugyanakkor kevésbé közismert forrásokat nyomon követve a látogató maga fedezheti fel, hogy a kommunista diktatúra határai között és az emigrációt követően hol élt, alkotott, merre járt a világszerte ünnepelt zongoraművész, és életútjának mely eseményeit kísérte figyelemmel a magyar állambiztonság. 

Ezt az izgalmas pályafutást teszik mindenki számára közvetlenebbé az interaktív elemek, koncertfelvételek, fényképek, valamint a tárlat közepén elhelyezett enteriőr, azaz az íróasztal, amely szimbolikus jelentőséget is hordoz, ugyanis Cziffra rengeteg ült az íróasztalnál, ahol fia is gyakran sertepertélt körülötte. Ezeket támasztják alá a kiállított asztalon található fényképek is, ahol a művész látható a gyermekével. Az iratok között találunk a művész számára eljuttatott gratuláló leveleket, valamint fiatalkori képeket is, de a hadseregben betöltött kulturális tevékenységére és a magánéletének alakulásába is bepillantást nyerhetünk.

A három kronológiai egység első időszaka az 1945–1950 közötti történeseket mutatja be szövegtáblák és térkép segítségével. 

A következő egység az 1950 és '56 közötti időszakot öleli fel, ez maga a tárlat, ahol olyan dokumentumokat és fényképeket láthatunk, amik eddig még soha, sehol nem voltak publikálva. Itt megtudhatjuk azt is, hogy a börtönévei során miért ment tönkre a csuklója annyira, hogy a későbbiekben már csak csuklószorítóval tudott zongorázni. 

Az utolsó részben az 1956 utáni korszakban pedig elérkezünk magához a Cziffra-dossziéhoz, ami nem egy valódi dosszié, hanem egy, a korszakhoz kötődő magán- és állambiztonsági iratokból összeállított dosszié, amelybe bárki kedve szerint beleolvashat, belelapozhat. Itt találunk olyan jelentéseket is, amelyek kifejezetten a zongoraművészről szóltak, de olyat is, amelyekben csak érintették Cziffrát. Az utolsó dokumentum a művész felesége által a barátnőjének írt levél, amelyben a nő kifejti, az alapítvány működésével tovább él férje emléke. Az érintőképernyős elemmel is gazdagított kiállítás során fotókat is nézegethetünk, de meghallgathatjuk gyerekkori koncertjét is, valamint egy Bartók-hangversenyt is, ahol fiával a kivételes tehetségű karmesterrel együtt léptek fel. Itt tudhatjuk meg többek között azt is, hogy Cziffra Bécsbe, majd Párizsba, Franciaországba került és innen lett a világ egyik legnagyobb zongoraművésze.

Borítókép: Cziffra György-kiállítás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (Fotó: Teknős Miklós)