Diana Ross alig 15 éves volt, amikor két osztálytársnőjével megalakította a The Supremes együttest 1959-ben, amellyel üstökösként robbant be a zenei életbe, dalaikat, mint a Stop! In the Name of Love vagy a Baby Love országszerte imádta a fekete és a fehér közönség egyaránt. Tíz évvel később szólókarrierbe kezdett, és nem is kellett sokáig próbálkoznia, hogy újabb sikert zsebeljen be: első, saját nevét viselő albumának két dala – Reach Out and Touch (Somebody's Hand) és az Ain’t No Mountain High Enough – rögtön listavezető lett Amerikában. Ezt a követő években újabb nyolc dallal ismételte meg, amelyek ráadásul Európában is ismertek lettek.
A hetvenes évek elején úgy döntött, hogy énekesi pályája mellett a filmvásznon is kipróbálja magát.
Hihetetlen, de a korábbi sikerforgatókönyvet a filmes világban is meg tudta ismételni: rögtön első szerepéért, a tragikus sorsú fekete énekesnő, Billie Holiday megformálásáért 1973-ban Oscar-díjra jelölték.
Bár az aranyszobrocskát abban az évben végül Liza Minnelli nyerte el az azóta legendássá vált Cabaret-ért, a Lady Sings the Blues Golden Globe-díjat hozott Diana Rossnak. A film zenéje ráadásul legalább akkora siker lett, mint maga a mozi: újabb reneszánszt hozott Holiday, a valaha élt egyik legjobb bluesénekesnő dalainak.
A sikerszéria a nyolcvanas években sem szakadt meg, az Upside Down az ötödik listavezető dala lett, azt ezt tartalmazó Diana című albuma pedig legtöbbet eladott lemeze, rajta olyan számokkal, mint az I’m Coming Out vagy a My Old Piano. Az album egyben egy új korszak nyitánya is volt, hiszen olyan stílusokat vegyített rajta, mint az R&B, a soul, a funky és a disco, így az új trendeket is beemelte zenéjébe. Nem csoda, hogy következő albumai is hasonló eredményt produkáltak. Silk Electric című 1982-es albumának Muscles című dalát pedig nem más írta, mint Michael Jackson. Jacksonhoz a munkakapcsolatnál jóval szorosabb viszony fűzte, a pop királya szinte anyjaként tekintett Diana Rossra, s hogy ez nem csak üres frázis, az is bizonyítja, hogy végrendeletében Jackson Rosst nevezte meg gyermekei gyámjául saját anyja után.
Hiába ért fel a csúcsra Diana Ross, s hiába minősítette őt minden idők legsikeresebb énekesnőjének a Guinness-rekordok könyve, a díjakkal élete során mégsem volt igazán szerencséje. A zenei életben legnagyobb elismerésnek számító Grammyt például egyetlen daláért sem kapta meg, noha 13-szor jelölték az évtizedek során, 1965-től kezdve 2023-ig. Ennek ellenére Ross mégis kétszeres Grammy-díjas, ugyanis életművéért 2012-ben és 2023-ban is kitüntették, utóbbi elismerést a The Supremes tagjaként kapta.
Egy karrier – kevés kivételtől eltekintve – általában hullámhegyek és -völgyek váltakozása. Utóbbi nála a nyolcvanas évek végén jött el, pályája a kilencvenes években viszont újra felfelé kezdett ívelni, folyamatosan koncertezett,
1996-ban Budapesten, a Népstadionban is fellépett José Carreras, Plácido Domingo és Rost Andrea társaságában.
Sok sztárhoz hasonlóan a depresszió és a szenvedélybetegségek Diana Rosst sem kerülték el, a droggal és az alkohollal rendszeresen meggyűlt a baja. Utóbbi miatt 2002-ben még a börtön is megjárta, miután ittasan vezetett, ráadásul forgalommal szemben.
Bár elképesztő magasságokat és mélységeket járt meg, kétszer ment férjhez, öt gyermeket szült, a munkát 80 évesen sem hagyta abba, hiszen folyamatosan koncertezik, idei turnéjával például körbejárja az Egyesült Államokat. Életéről számos könyv jelent meg, és azon kevesek egyike, akinek két csillaga is van a hollywoodi Hírességek sétányán. Diana Rosst nem véletlenül nevezik a soul királynőjének.
Így énekelt idén februárban Diana Ross:
