Több tűzvészt és egy forradalmat is túlélt

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház tavaly ünnepelte fennállásának hetvenedik évfordulóját. Erre az alkalomra elkészült a Metszéspontok című tanulmánykötet, amely az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kutatómunkáján alapul. A teátrum igazgatója, Balázs Attila azt mondja el, milyen tapasztalatokkal gazdagodtak az együttműködés során és milyen célokat lát a színház előtt. Az igazgatóhelyettes, Szabó Attila pedig a kutatás és az archiválás módszertanába avat be bennünket. Március 11-én Budapesten is elmesélik a teátrum titkait.

20231214 Románia, Temesvár Csiky Gergely Színház fotó: Havran Zoltán (HZ) Magyar Nemzet Képen: Szabó Attila, a PIM-Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet OSZMI igazgatóhelyettese, Balázs Attila Csiky Gergely Színház igazgatója Fotó: Havran Zoltán

Szabó Attila a Metszéspontok kötet temesvári bemutatóján. Forrás: Csiky Gergely Színház/Facebook

– Hogyan lehetne összegezni a színház művészi hitvallását?
Sz. A.: Nagyon izgalmas hetven év tárul elénk: a színház megtehette, hogy szabadon határozza meg önmagát, a saját művészeti irányait.
B. A.: Igazgatóként azzal küzdök, hogy megtaláljam, hol van az az út, hol vannak az arányok, meddig érdemes feszegetni a művészi értelemben vett határokat. Tényleg nagy szerencsénk van, hogy lehetőségünk adódott a próbálkozásokra, az útkeresésre. Ez ugyanakkor óriási felelősség is, hiszen könnyen vissza lehet élni azzal, hogy kizárólag a kísérletezésre összpontosítunk.

– A műsorrendből azt láthatjuk, hogy több a kortárs, mint a klasszikus magyar dráma: ez Taub János korábbi igazgató szellemi hagyatékának is tekinthető, aki az újraszerveződő temesvári színház rendező-igazgatója volt 1954-től?
B. A.: Igen, ez nem egy korszakra és nem egy igazgatóra jellemző törekvés, hanem Taub János hagyatéka. Igaz, hogy egy másik korszakban, más eszközökkel, más színészekkel dolgozott, de mégis nagyon erős művészi hitvallást, színházi gondolkodást kaptunk tőle, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nehéz valóban méltónak lenni erre, és olyasmit hagyni az utókornak, amit érdemes megcáfolni.

A temesvári teátrum épülete az 1800-as években. Forrás: A színház honlapja

– A városban a magyarság aránya csupán öt százalék. Mennyire volt nagy feladat egy ilyen hatalmas projekt létrehozása? Kapcsolatban állt az Európa kulturális fővárosa program a színház évfordulójával?
B. A.: Ez egyfajta luxus, hogy meg tudjuk magunknak engedni, és természetesen áldozatokkal járt. Ugyanakkor ott van a felelősség az elődeinkkel és a saját munkánkkal szemben is. Nem állt a két projekt közvetlen kapcsolatban egymással.

– Kutatóként segítséget nyújt az erdélyi származás a temesvári együttműködés során?
Sz. A.: Abszolút segítséget ad, akár úgy is, hogy én már gyerekkoromban találkoztam a Temesvári Színházzal, családi kötődés alapján láttam egy-egy produkciót. Másrészt egy ilyen projekthez elengedhetetlen a román nyelvtudás. A források feldolgozásakor nagy hasznát vettem, hiszen vannak előadások, amikről szinte csak román nyelvű kritikák születtek, vannak, amikről inkább csak magyar nyelvűek, de ez a fajta együttélés itt mindig megvolt, és ma is nagyon meghatározó. 

Számomra mint ügy is fontos az, hogy a határon túli színházzal, a tágabban vett erdélyi magyar színházzal foglalkozzam. Azokkal a témakörökkel kifejezetten szeretek időt tölteni, amelyek meghatározták a felnőtté válásomat.

B. A.: Fontos volt, hogy ne csak a mai állapotokról szóljunk, és ne is tekintsünk nagyon a múltba, hanem inkább fejlődési ívet állítsunk fel. Ez szerintem nagyon jól érvényesült. Az is kiemelt szempont volt számunkra, hogy a multikulturalitás ne váljon papírízű valamivé, hanem legyen tapintható a kötetben.

A temesvári színház igazgatója és az OSZMI igazgatóhelyettese szívügye, hogy többen megismerjék a teátrum történetét. Fotó: Havran Zoltán

– Milyen hatással volt a társulatra a megemlékezés és a kötet megjelenése? Milyen tapasztalatokkal indítják útnak a színház elkövetkező hetven évét?
B. A.: Minden évforduló kiváló alkalom arra, hogy a múltba tekintve tisztábban lássuk a jelent. Jó esetben egy ilyen alkalom segít kapaszkodókat találni, hogy merre tartunk. Izgalmas és megható volt együtt látni a kötetbemutatón és a teljes ünnepi program alatt a jelenlegi és az egykori kollégákat. Együtt örülni a viszontlátásnak, egymás történeteit hallgatni, rádöbbenni, hogy milyen sok a hasonlóság, a hasonszőrűség közöttük, közöttünk. Épp ezért, ahogy az elmúlt hét évtizedben, úgy a következő évtizedekben is meg fogja találni a színház azokat a művészeket, azokat a munkatársakat, akik kimondatlanul is egy irányba tartanak. Évszámtól, politikai rendszertől függetlenül a mindenkori temesvári társulatnak fontos lesz a frissesség, a kíváncsiság, az a művészi és emberi merészség, ami megalakulása óta meghatározó sajátossága ennek a társulatnak.
 

Túlélés mindenekelőtt 

Az elmúlt évtizedekben rengeteg változáson ment keresztül a temesvári Csiky Gergely Színház. Az intézmény neve négyszer változott meg, a társulat is sokszor átalakult. Több tűzvészt és az 1989-es forradalmat is túlélve a mindenkori teátrum aktív szerepet vállalt és vállal a régió kulturális életében és a magyar nyelvű színjátszás területén egyaránt.

A kutatás során feldolgozott forrásokat, háttéranyagokat, interjúkat az OSZMI adatbázisában böngészhetjük.

A kötet magyarországi bemutatója március 11-én lesz 13 órakor az Uránia Filmszínházban a Színháztörténet és dokumentumai rendezvénysorozat keretében, amire a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. 

Borítókép: Szabó Attila és Balázs Attila a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház bejárata előtt (Fotó: Havran Zoltán)