– Az elmúlt hetven év történetét, a temesvári színház művészeti szemléletét a Metszéspontok foglalja össze. Mi volt a kötet létrehozásának vezérelve?
Balázs Attila: Minden kiemelt évfordulóra egy-egy kiadványt terveztünk. Már régóta gondolkoztam azon, hogy mit szánjunk a hetvenedikre. Egy száraz, leíró jellegű könyv nem illett volna a színház jelenlegi arculatához. A temesvári magyar színház lendületes, fiatalos – olyan partnereket kerestünk, akik ezt segítik kommunikálni.
– E gondolat mentén rajzolódott ki a Csiky Gergely Színház és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, az OSZMI együttműködése?
B. A.: Nem a könyv miatt alakult ki, de amiatt vált egyre szorosabbá. Ennek az előzménye az a norvég pályázat, ami miatt részben archiváltuk az anyagainkat, de aztán rá kellett jönnünk, hogy ez nem eléggé rendszerezett.
Szabó Attila: A színház ekkor fordult hozzánk, hogy adjunk módszertani segítséget, tanácsot az archiválással kapcsolatban. Elég nagy léptékű digitalizáció kezdődött ekkor, ami azonban nem az OSZMI rendszerében valósult meg, mivel a színháznak arra volt igénye, hogy a gyűjtés a saját honlapjukon legyen látható.
A kötet során végzett feldolgozás sokkal kiterjedtebb: jelentősen támaszkodik a mozgóképes dokumentumokra, színikritikákra is.
– Mi a legnagyobb különbség a színházi és az archívumi működés között?
B.A.: Főként az, hogy a jelenleg futó előadásokat is archiválni kell. Furcsa számomra azt mondani, hogy az az előadás, amit játszunk, már kap egy bejegyzést, mappát az archívumban. A szakember azt mondja, hogy márpedig attól a pillanattól, hogy felgördült a függöny a bemutatón, sőt, a próbafolyamat megkezdését követően is, valójában már minden archív. Egy színház számára sajnos legtöbbször luxus, hogy ezzel folyamatosan foglalkozzon. Nálunk van egy ezzel foglalkozó munkatárs, Pataki Annamária. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a művészeti erőforrások megcsorbítása nélkül tudjuk fenntartani ezt a pozíciót.
Sz.A.: Nálunk az intézetben folyamatos a szerelem és a harc a színházakkal. Ez abból származik, hogy mindenki a folyamatnak egy másik állomásán helyezkedik el.
A színháznak mindig az lesz az elsődleges, hogy most mi megy a színpadon. De közben megvan az igény arra, hogy vissza tudjunk tekinteni évekre, akár évtizedekre visszamenőleg. Nekünk emiatt az lenne a legfontosabb, hogy minden tökéletesen legyen archiválva, és a felhalmozott, kategorizált anyagot bármikor fel lehessen használni.
