– Ti nem értitek, hogy ez a kettő nem kettő, hanem egy – mondja az uralkodó a feleségének, amikor az asszony azzal vádolja, hogy az István királyban lakó magyar meg akarja ölni a keresztényt. A dráma valójában ennek a gondolatnak a kibontásáról szól és arról, mi is a jelentősége annak, hogy szent királyunk utódot találjon.
Az István király elemzésében szót ejtünk az alábbiakról:
- Sík Sándor drámájának szerkezete az előadás keletkezésére.
- Mi a díszlet rejtett üzenete?
- Milyen lett az óriásbáb, amit már a közösségi médiában láthattunk?
- Hogyan kapcsolódnak össze a szövegközpontú jelenetek és a színpadi mozgás?
- Mennyire testhezállók a szerepek, és milyenek a színészi alakítások?
Sík Sándor drámájának szerkezete az előadás keletkezésére
Az István király című dráma 1934-ben keletkezett. Szerzője, a Kossuth-díjas Sík Sándor piarista tanár és tartományfőnök volt, költő, műfordító, irodalomtörténész, akinek történelmi műveltsége és költői nyelvezete is tetten érhető a drámaszövegben.
A három felvonásra osztott mű egy napba sűrít számos, egyébként történelmileg más-más időben játszódó valós eseményt, amelyeknek a király utolsó napja adja meg a drámai keretet.
– István ki akarja jelölni utódját: a nézők a koronázás előtti nap eseményeit követhetik nyomon. István belső küzdelmét helyezi a középpontba a mű is, a születő előadás is. Valójában itt emberi küzdelmek sorát látjuk, s itt nem csak István küzdelméről van szó. Minden szereplőnek megvan a maga harca, így például a pogány Vazulnak és új feleségének is. Hihetetlen mélységeket és magasságokat lehet és kell ennek kapcsán bejárni.
A dráma és az előadás magja, hogy István élete végén áll, és az gyötri: mi lesz művének a sorsa. Kulcskérdés az örökség, az öröklés és két világnézet – a kereszténység és a pogányság – ütközése, és újra – mint uralkodása elején – a kettő közötti választás
– olvashatjuk az Istvánt alakító Rátóti Zoltán gondolatait a Nemzeti Magazinban.
A dráma, és ilyen módon az előadás gravitációját is István és az őt körülvevők vitája adja. Okos értekező szöveg ez, egyfajta vitadráma, ahol a drámai feszültséget nem kifejezetten a tettek adják, hanem az egyes szereplők véleménye, hozzáállása, s ezek ütköztetése. A rendező, Berettyán Nándor jó érzékkel figyel arra, hogy minden verbális összeütközés megfelelő hangsúlyt kapjon, s arra is, hogy a tömény szöveget a megfelelő pontokon csoportjelenetekkel lazítsa.
Kifejezetten jót tesz az előadásnak, hogy az eredeti szövegben található díszletre, kellékekre vonatkozó instrukciókat figyelmen kívül hagyja, és a színészekre, valamint a megalkotott díszletre bízza, hogy a feszült pillanatok megszülessenek. Ezáltal elkerüli a történelmi téma klasszikus színrevitelét, István kora és világa pedig az illusztráció helyett stilizált módon és sokkal nagyobb erővel lehet jelen a színpadon.
Mi a díszlet rejtett üzenete?
Az Ondraschek Péter által tervezett díszletben két világ találkozik. A bal oldalon falak nélküli üres római ablakok idézik meg István templomépítési törekvését, míg a jobb oldalon a természetre utaló facsonkokat láthatunk. Mindezek mögött fragmentáltságot és széthúzást szimbolizáló, foncsorozott tükörként megjelenő fémlemezek kapnak helyet, amelyek előtt láncok lógnak. Láncra veri Istvánt fogadalma, amely szerint keresztény hitre fogja vezetni a magyarokat, és az, amit ennek érdekében tennie kell. S láncra veri Vazult is kompromisszumot nem ismerő hite, amely nem engedi számára, hogy esküt tegyen a keresztény hit szerint.
Vizuális síkon is megjelenik tehát az az egymásnak feszülés, amely a dráma gondolati magját adja.
A két világ a jelmezekben is találkozik. A pogány hitű magyarokat főként vörösben láthatjuk: kaftánszerű ruhák, derékövek, kendős fejfedők és hajfonások, amulettek gazdagítják a látványt. Berzsenyi Krisztina jelmeztervező részletgazdagon jeleníti meg a korabeli magyarok lehetséges öltözékét. Főként Gyöngy ruhája kápráztathat el, amelyen a színésznő, Martos Hanga minden mozdulatával meg-meglibbennek a fején és derekán lévő ékszerek. A keresztény hitre tért magyarok ruházata anyagában sokkal előkelőbb, ám színét és formáját tekintve hasonlít a magyarok kaftánjára. Különösen éles szemre utal Ilona karakterének ábrázolása, aki Imre herceg halála után a régen a magyarok körében jellemző fehér gyászruhát viseli.
Milyen lett az óriásbáb, amit már a közösségi médiában láthattunk?
Elemi erővel hat Horváth Márk táltosbábja, amelyet több színész mozgat együtt. A dialógus-központú drámában nagyon nagy szükség van valami olyasmire, ami igazán meglepő. Az óriásbáb egyszerre káprázatos és egyfajta szakrális kisugárzást is közvetít. Az agancsos szellem egy színésznek köszönhetően tud járni, aki mindazonáltal az egész építményt is cipeli. A karokat pedig további két ember mozgatja.
Egyébként nem kizárólag a báb készítéséről adott hírt a színház korábban, hanem a táncpróbákról is.
Hogyan kapcsolódnak össze a szövegközpontú jelenetek és a színpadi mozgás?
Ahogy fentebb is írtuk, a személyes, egy-egy beszélgetéshez kapcsolódó jeleneteket kiemeli a rendezés. A dialógusok sorát pedig egy-egy táncos, rigmusos etűd szakítja meg.
Habár dramaturgiai szempontból ezek jó helyen vannak, valamiért mégis kilógnak ezek a jelenetek a többi közül. Talán azért, mert a karban játszóknak még kell némi idő az összecsiszolódásra ahhoz, hogy tökéletes összhangban kivitelezhessék a koreográfiát.
Az is lehet, hogy a választott dalok nem követik a dráma feszültségét. A „Tavaszi szél” kezdetű dal például az egyik legfeszültebb jelenet után következik, miközben nem lehet tudni, Vazul és követői rátámadnak-e az uralkodóra – vagy esetleg fordítva – és polgárháború robban-e ki.
