Miközben tudjuk, hogy az öröm és a különböző érzések belső vagy külső ingerek hatására képződnek, ezek megjelenése és intenzitása szubjektív és pillanatnyi, környezettől, szituációtól és embertől függ, azonközben azt is tudjuk, hogy érzelmeinket megragadni, absztrahálni, elvont valóságként szemlélni nagyon nehéz. Az öröm fogalmát, magát sem könnyű megmagyarázni, meghatározni. Éppen az ilyen meghatározhatatlanságok terepén mozog otthonosan a művészet, amely esztétikai jelenséggé formálva teszi megérthetővé, átélhetővé a nehezen megragadható fogalmat.
Cedric af Geijersstam Érzés – Feel címen összeválogatott munkái absztrakt keretek közé helyezve próbálják elénk tárni az érzelmi élet lényegét.
A szigorú vonalak és a szabályos formák, mint a rombusz és a kör, keretezik a képeken megjelenített fényfestést. A kiállítás fő színei a kék és piros, és azoknak összemosódása, ez a két szín a hideg-meleg ellentét párosára utalhat, ebből következtethetve asszociálhatunk az öröm intenzitására.
A kör alakú festmények peremén erőteljes határt képeznek a színek, amelyek a kör közepének irányában egyre jobban elmosódnak és elhalványodnak, így tükrözve az átélés folyamatait, ahogy az érzés először intenzíven megjelenik, majd szépen lassan, esetleg észrevétlenül enyhül és elillan. A rombusz, kör és henger alakokban rögzített formák az öröm különböző, szabálytalan megjelenései, amelyek mind hasonló, de nem egymással megegyező tartalommal bírnak.
Fényképek, festmények és hanghatások is segítik az öröm érzetének megértését, egymás hatását erősítik, így a kiállítás élménye még intenzívebbé válik.
