A koncert előtt találkoztunk a Sinnoi együttes tagjaival, akik örömmel válaszoltak a kérdéseinkre. Négyen alkotják a formációt: a koreai dzsessz-színtér meghatározó jelenségeként ismert Wonsool Lee nagybőgős, Bora Kim, aki a Gyeonggi tartományi népdal (Gyeonggi minyo) és a klasszikus koreai ének (jeongga) világában egyaránt otthonosan mozog, az elektronikus hangzás művésze, Godam és a koreai bambuszsíp, a piri- és taepyeongso játékának mestere, az együtteshez tavaly csatlakozott Nayeon Lee.
A koreai Sinnoi együttes
Beszélgetésünket a „sinnoi” vagy más néven „sinawi” kifejezés jelentésének magyarázatával kezdtük. Bora Kim vállalkozott az ismertetésre:
A legősibb koreai szó, amely talán úgy fordítható, hogy az én Istenem, az én lelkem – avatott be az énekes. – Többféle jelentés jelenik meg ebben az egy szóban. Úgy gondoltuk, hogy a zenénk is ilyen ősi gyökerekhez nyúlik vissza, ezért választottuk ezt a nevet
– tette hozzá.
Wonsool Lee az újszerű zenei stílusukat jellemezte. Elmondta, hogy olyan hangszeres zenekari műfajt jelöl, amely az egyik legrégebbi koreai zenei formára, a sámánzenére vezethető vissza.
Ez a műfaj elsősorban a különböző zenei jellemzőkkel rendelkező hangszerek közötti harmónia elérésére összpontosít. Céljuk, hogy új zenei variációkat alkossanak a hagyományos koreai zene, a dzsessz és az elektronikus hangzás három építőeleméből.
A nagybőgős véleménye szerint nem könnyű összehangolni ezt a három területet, de igyekeznek mindhárom irányzat sajátosságait megtartani. Arra törekednek, hogy valami új szülessen belőle.
A dalok szövegével kapcsolatban feltett kérdésünkre újra Bora Kim válaszolt. Elmondta, hogy az egyik leghíresebb számuk a Gamang, Ének a túlvilág kapuőréhez című dal, amely a IX. század óta létezik Koreában. Az akkor megírt dalszöveget, az akkori érzéseket veszik át és értelmezik újra. Gamang egy isten neve is, őt hívják le a földre. Az énekes és a zenész e dal által idéz a múltból, de az ő érzései is megfogalmazódnak, amikor előadja.
A dalszövegeikben megjelennek virágmotívumok, mint a magyar népdalokban, de a motívumoknál fontosabb szerintük egy-egy dalnak az ősi mivolta, a tradíció bemutatása és az ég felé fordulás.
Nayeon Lee elárulta, hogy először jár Magyarországon, magyar közönség előtt is először játszik ezen az estén. Nagyon várja a találkozást.
Magyar–koreai együttműködés
Az együttes tagjai beszéltek arról is, hogy a koncert egy nemzetközi csereprogram kezdete a két ország dzsesszmuzsikusai között.
Az idén hároméves JazzFest Budapest, valamint a nagy hírű dél-koreai Jarasum Jazz Fesztivál együttműködésének mérföldköve, melyet több kölcsönös fellépés is követ majd ebben az évben. Októberben a Jarasum Jazz Festivalon a Nagy Emma Quintet mutatkozik be különleges dalaival a távoli ország hallgatóságának. Novemberben pedig országszerte koreai formációk lépnek fel a magyar közönség előtt. Mint az együttes menedzsere hangsúlyozta:
A zene a nyelvi korlátokat is feloldja. A magyar népzene jól ismert a világon, de az elmúlt tíz évben elmondható, hogy egyre több koreai együttes is betört az európai piacra. Így nemcsak arról beszélhetünk, hogy Korea és Magyarország, hanem arról is, hogy Korea és Európa zenei világa is találkozik és megosztják egymással az értékeiket
– foglalta össze.
Budapesten is volt ideje szétnézni az együttesnek. Godam a látnivalók közül a budai Várat emelte ki. Mint mondta, nemcsak azért, mert nagyon szép, hanem mert érződik a hagyomány és a kultúra iránti tisztelet megőrzése az épületeken.
