Oliver Stone Atomhelyzet című amerikai dokumentumfilmjéből kiderül, hogy áramunk jelentős része még mindig földgáz- és kőszénégetésből ered. Mégpedig egyre többől! Ha nem csökkentjük a szén-dioxid-kibocsátásunkat közel száz százalékkal, a világ súlyos károkat szenved. A probléma komolyabb, mint gondoltuk!
Oliver Stone szerint a Nuclear Now-nak pozitív üzenete van
Egyértelmű, hogyan tudnánk a klímaváltozást megállítani. Atomenergiával. Kezdettől fogva arra kondicionáltak minket, hogy rettegjünk az atomenergiától. Pont attól szorongunk, ami megmenthetne bennünket!
A félelmetes és a veszélyes nem azonos fogalmak! A kőszén veszélyes! Több ember hal meg egy hét alatt kőszéntől, mint az emberiség valaha atomkatasztrófától! Az azonnal felmerülő kérdés – mi történik a nukleáris hulladékkal? – elhanyagolható a klímaváltozás nagyságrendjéhez képest!
Muszáj, hogy zöld, megfizethető energiával lássuk el a világot! Azonban sokkal gyorsabban kellene változtatnunk! A családokra gondolunk, a jelenlegiekre és jövőbeliekre! Már nincs időnk félni!
Mindig azt mondják, hogy ha nukleáris baleset történik, az a világvégét jelenti. Ez baromság
– fejtette ki véleményét Oliver Stone korábban az Independentnek.
A rendező szerint a Nuclear Now-nak pozitív üzenete van, és nem veszteget sok időt más nézőpontú csoportok megszólítására.
Az atomenergia az egyetlen járható út a zöldjövő és fajunk túlélése felé.
Fernando Sulichin, a film producere azt reméli a dokumentumfilmtől, hogy megosztja az emberek véleményét.
Az éghajlatváltozás mindenhol jelen van. Most nagyon meleg van, árvizek vannak Olaszországban, hurrikánok… Az emberek pedig továbbra is a Titanicon táncolnak
– vélekedett.
Stone szerint a jelenlegi filmipar elvesztette a kapcsolatot a valósággal.
A közönségnek talán tetszik a videójátékká butított akciófilmek sora, de engem untat
– fogalmazott a rendező.
„Hány autód lesz totálkáros? Hány mutatványt lehet megcsinálni? Mi a különbség a Fast and Furious és valami más film között?”
Talán Stone csalódott a stúdiórendszerben, talán a rendszer unta meg az egyre makacsabbá váló felvételeit. „Ahogy öregedtem, egyre dühösebb lettem” – tette hozzá.
Az utóbbi években a rendező inkább a gyakran polarizáló politikai nézeteinek adott teret, többek között a JFK Revisited című dokumentumfilmekkel: Through the Looking Glass, The Putin Interviews és Snowden.
Stone egy olyan korban kezdte a szakmát, amikor a független amerikai filmgyártás felemelkedőben volt, még jóval a kétszázmillió dolláros, CGI-alapú, képregényes blockbusterek megjelenése előtt, amelyek reklámköltségei egy kis szigetország GDP-jével vetekednek.
