A színpadon töltött évtizedek során kialakult a külső megjelenésre vonatkozó személyes stílusa is. Kovács Nóri elsősorban a saját maga tervezte, Kelengye márkanevet viselő ruháit és ékszereit viseli, ezzel is az összhangra törekszik. Mint mondta, ezek a belső világát, a személyiségét és az értékrendjét tükrözik.
Kovács Nóri saját tervezésű kokárdája
– Fellépéseimen szerettem volna nemcsak a dalaimon, hanem a megjelenésemen keresztül is bemutatni a stílusomat, így tervezni kezdtem magamnak ékszereket, ruhákat – avatott be Kovács Nóri a kezdetekbe. – Varrtam, hímeztem és mindenféle kézműves-tevékenységet kipróbáltam. Az alkotásaimat Kelengyének neveztem el, ami az éneklés mellett az önkifejezésem része lett. Majd egyre nagyobb lett az érdeklődés a ruháim és a kiegészítőim iránt. Néhány táskát és fülbevalót ekkor már készítettem másoknak is. A Covid idején az éneklés megszakadt és előtérbe került a kézművesség. Különböző anyagokkal kísérleteztem, sujtástechnikával készítettem ékszereket, de próbáltam mindent a saját stílusomra formálni. Magyar motívumokat használtam, például beregi keresztszemes hímzést foglaltam keretbe, vagy fafaragást. Így alakult ki a Kelengye stílus – foglalta össze, majd elmesélte, hogy három évvel ezelőtt találta ki, hogy kokárdát készít.
Az első Szent Korona-címeres volt gyöngyös sujtással, tavaly egy Kossuth-címeres kitűző készült, idén pedig Swarovski kristállyal díszítette. Mint mondta, a motívumokba zárt szimbólumok mindig is fontosak voltak a magyar néplélek, a magyarság számára. Kokárdakitűzője ebbe az ősi rendszerbe enged bepillantást.
– A fehér vagy inkább átlátszó kristály a tisztaság, az isteni világosság, a fény szimbóluma. Az általam felhasznált kristály formája sem véletlenül mag alakú. A magból sarjad ki az élet, a mag a tudás őrzője, a magyar a Mag népe, hiszen a nevében is benne van. Az isteni fény, a szeretet, a tudás őrzői vagyunk mindannyian, küldetésünk ezt terjeszteni. A magot, vagyis a kristályt a nemzet színeivel zsinóroztam, öleltem körbe.
A piros a tűz, büszkeség, a spiritusz, a küzdés, az erő, a vér színe, amit annyiszor adtak elődeink a magyar hazáért, mindezt büszkén, szenvedélyesen, hősiesen. A fehér a hit, a hűség színe. Hűséggel a hazáért, hittel az Istenért. A zöld a remény színe, hiszen sosem adhatjuk fel küldetésünket, bízva és tevőlegesen egy szebb jövőért, egy szebb világért, s ami most nagyon aktuális, a békéért. Ezekben a színekben, az általuk közvetített tartalomban benne vannak azok az örök értékek, amelyek mindannyiunk lelki és szellemi alappillérei
– fejtette ki az énekesnő, és kitért a további motívumokra: a nemzet színei átkarolják a fénymagot, és alul egy pontban, egy zöld gyönggyel csatlakoznak a remény és szeretet megerősítéseként. Aztán kétfelé ágaznak egy csavarvonallal, és gyökeret vagy fészket mintáznak. – Gyökerek nélkül nincs múltunk, nincs jövőnk, nincs identitásunk – hangsúlyozta. – Fontos, hogy büszkék legyünk hősi múltunkra, hogy követendő példák legyenek számunkra ősapáink tettei, gondolatai, küldetéstudatuk.
Erős gyökerekkel kapaszkodik a földbe a kristálymag, de óvó, védő fészke is lehet a magnak ez az alul kiteljesedő forma. Mindezek a szimbólumok és tartalmak egy jelképben összpontosulnak, és ez a kokárda. Ezt a szívünk felett hordjuk, mert büszkén vállaljuk azokat a tartalmakat, amelyeket hordoz
– foglalta össze Kovács Nóri.
