„Stílusomban összetett szimbiózisban élnek a műfajok. Izgalmas kísérletezés a tradicionális, a populáris és a klasszikus zene között”– írja honlapján Kovács Nóri, aki gyerekkora óta a népzene, néptánc, a hangszeres zene és éneklés bűvöletében él. Aktívan részt vett a táncházmozgalomban, és a népdalgyűjtés is az élete részévé vált. Felvidéken át Kárpátaljáig, Erdélytől a Vajdaságig bebarangolta szeretett Kárpát-hazánkat.

Kovács Nóri erdélyi kötődéséről
– Erdély a szívem csücske – mesélte Kovács Nóri. – Amikor hat-nyolc éves kislány voltam, népdalokat tanultam az énektanáromtól. Már ekkor megérintettek a széki népdalok, nagyon tetszett a hangzásviláguk, szerettem énekelni ezeket. Ahogy cseperedtem, érdekelni kezdett, hol is van Szék, Erdély, és mi az a Mezőség. Aztán tudatosan is keresni kezdtem a széki dalokat. Egy álom vált valóra, amikor 2006-ban egy ismerősöm révén eljutottam Székre – árulta el az énekesnő. Elmondta, hogy annyira barátságosak és vendégszeretők voltak az emberek, hogy szinte azonnal a keblükre ölelték.
A gyűjtést csak úgy lehetett elkezdeni, hogy előbb meg kellett ismerni az embereket, kellett egy mély bizalom, hogy valóban megnyíljanak. Sűrűn járt hozzájuk, három-négy havonta. Együtt töltötte velük az időt, együtt mentek templomba, esküvőre.
– Nagyon megtisztelő egy igazi, hagyományos széki esküvőn részt venni egészen a süteményszeleteléstől a menyasszony öltöztetésig – teszi hozzá. Szász Rózsika, a széki televízió vezetője mutatta be a közösségnek, dalait sugározták a helyi adón, így aztán lassacskán megismerték és elfogadták. Ma már szinte székiként jár hozzájuk, haza.
Gyermekkori álmom vált valóra azzal, hogy élő, lélegző emberekké formálódott mindenki, akinek hajlításait még a kazettákról tanultam a 80-as években
– avat be az énekesnő. – Ilyen volt Pap Mari, akinek végre megismerhettem az arcát, s otthonában tanítgatta nekem kedves dalait. Ekkor ismertem meg Kovács Józsi bácsit, akit videón láttam és hallottam először. Meglátogattuk őt és feleségét, Máriát, rögtön nagy szeretettel fogadtak. Szalagos fánkot sütöttünk, aztán kiültünk a ház mögé a kertbe, Csanafűbe, kiterítettük a pokrócot, előkerült a jóféle szilvapálinka, mert a nótás kedvhez kell a spiritusz, majd elkezdtünk énekelni. Miközben fúttuk a nótákat, rögzítettem is ezeket a gyűjtéseket.
Volt egy dal, a Szerelem, szerelem című, amely már akkor nagyon megfogott. Tiszta lélekből énekelte, nagyon megérintett. Ezt a dalt később feldolgoztam, és amikor visszavittem neki, és lejátszottam, elmorzsolt egy könnycseppet. Ekkor hangzott el, hogy »Kislyányom, nekünk annyira összestimmol a hangunk, hogy több ilyen közös nótát kéne együtt énekelnünk«. Ennél nagyobb dicséret nem kell, amikor két lélek összeér
– mondta Kovács Nóri meghatottan. Akkori közös daluk, a Szerelem, szerelem bejárta az egész világot, a népdal új, populáris hangzásának köszönhetően szinte minden korosztály szívét megérintette. Sokan látogatták utána Józsi bácsit, jöttek pedagógusok, népdalgyűjtők, még a BBC stábja is. 74 éves volt, amikor ezt a dalt gyűjtötte tőle. Azóta sokat daloltak együtt, sőt Nóri koncertjein is fellépett.