Mint hozzátette, ő ott és akkor rájött arra, hogy az áldás és átok „egy tőről fakad”, mert a templomban van, aki átkot mond, van, aki áldást kér, egyformán abban a hiszemben, hogy a feljebbvaló teljesíti a kérést.
„De nemcsak az áldásról, az önérvényesítésről szól ez a regény, hanem a szerelemről is” – jegyezte meg Viola Szandra.
„Igen, még ha a gyermeknemzés utáni vágy vagy a testi vágy néha győzedelmeskedik is Jákob akarata felett, Ráhelt szereti igazán szívből, lélekből, ezt ki is mondom a szövegben. Helytálló, hogy ha azt mondom, hogy ez egy szerelemregény, a több ezer évvel ezelőtti szerelem igazi arcát mutatja meg” – értett egyet Bátorligeti Mária a felvetéssel, aki azt is kifejtette, hogy szerinte sokkal szabadabb volt a szerelmi élet az ószövetségi időkben, mint gondolnánk.
„A polgári világ megjelenésével eltöröltek olyan szavakat, amit simán használtak korábban. A középkorban a sírhalmokra jártak ki a fiatalok szeretkezni. Tehát ott volt olyan szó, amit most mi szemérmesen mondunk ki. A polgári társadalom, a kényes polgári társadalom megjelenésével tűnt el ez a világ. Erre, a régi szabadságra utal, mikor a Biblia úgy fogalmaz, hogy úgy szerették egymást, hogy a hét év, amíg jegyben jártak, egyetlen napnak tűnt” – fejtette ki Bátorliget Mária.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!