Gondosan feldíszített és megterített asztalok, a falakon különféle szőttesek lógnak, mintha valóban ünnepségre készülődnének. A készülő Magyar menyegző című film rendezője, Káel Csaba 1981-ben csöppent bele egy kalotaszegi esküvőbe, ez az élmény az egész életét meghatározta.
Lenyűgözött a násznép barátságossága, vendégszeretete, a viseletük, a feldíszített csűr, a zene és a tánc, és ahogyan a népművészetükben megjelenik az élet körforgása és annak az egyik csúcspontja, a fiatalok egybekelése
– idézte fel azt az emlékét, amelynek hatására immáron több mint harminc évvel ezelőtt megfogalmazódott benne, hogy meg akarja mutatni ezt a gazdag világot a nagyközönségnek. A szentendrei skanzenben zajló forgatás sajtótájékoztatóján elárulta, a tervek szerint a jövő év első felében mozikban debütáló Magyar menyegző korai előképét Carlos Saura két táncfilmje, a Vérnász és a Carmen jelentette, csak míg utóbbiak egy próbatermi folyamatot követnek végig, ők egy nagyszabású dramatizált történetben gondolkoztak.
Törőcsik Franciska alakítja a főszereplőt, akiről kiderül hamarosan, nemcsak törökül beszél jól, hanem fantasztikusan is táncol. A párját Kovács Tamás játssza, mellettük olyan színészeket láthatunk majd, mint Kövesi Zsombor, Rohonyi Barna, Györgyi Anna, Bubik Réka, Anger Zsolt. De feltűnik az alkotásban a Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes két szekciója is, ezek közül az egyiket Pál István Szalonna vezeti majd, aki egyben a zenéket is szerkesztette, és mivel a történet átöleli a táncházmozgalom kezdetét, a Muzsikás együttes, Sebestyén Márta és a korszak számos megkerülhetetlen alakja is megjelenik majd.
Lajos Tamás producernek és vezető operatőrnek szintén az álomprojektje a film, és nem először dolgozik együtt hasonló tematika mentén Káel Csabával: ugyanitt, a szentendrei skanzenben készítettek két reklámot, amelyekben szintén fontos szerepe volt a táncnak, és nagyon élvezték, ahogyan mozgóképen prezentálták a mozgásformát. Ráadásul részben a tárgyalt időszak és közeg nagy krónikása, Korniss Péter fotográfus miatt választotta a hivatását, és arra törekedett a vizualitás kapcsán, hogy olyan autentikusan ragadja meg ennek a világnak a légkörét és a hangulatát, ahogyan annak idején a példaképe is tette.
– Hatalmas öröm számunkra, akik néprajzzal foglalkozunk, és az elejétől fogva benne vagyunk a táncházmozgalomban, hogy kiváló szakemberekkel, producerekkel ismét táncfilmet forgathatunk. Évtizedeket kell várni, hogy egy új alkotás szülessen ebben a műfajban, ráadásul ehhez hasonló még sosem készült. Az eredetiségében szeretnénk az archív anyagokat, Korniss Péter fotóit és az első táncházakról készült felvételeket megidézni – fejti ki Zsuráfszky Zoltán vezető koreográfus, majd elmondja,
ez a film olyan lesz, mint a Hunyadi, csak páncélok helyett ezeket a csodálatos viseleteket vesszük fel. Bartókot vagy Kodályt is ez a gyönyörű világ ihlette meg, amikor megírták a meseszép műveiket, megélve 1903-ban vagy 1905-ben, hogy egymást után jönnek a fiatalok, fantasztikus dinamikával és elánnal táncolnak, a középkorig visszanyúló magyar hagyományokat őrizve.
– Szerencsések vagyunk, hogy egy olyan időszakban születtünk, amelyben személyesen is részt vehettünk és muzsikálhattunk ezeken a lakodalmakon. A bolondjai vagyunk ennek a kultúrának – mondja Pál István Szalonna, aki zenei szakértőként vesz részt a produkcióban és úgy válogatta össze a dalokat, hogyha holnap felhívnák, hogy ,,gyere, fiam, húzd a talpalávalót egy kalotaszegi lakodalmon”, akkor épp ezeket játszaná, ugyanazokkal a filmben is megjelenő zenésztársaival, akiknek a családjában már több száz éve generációról generációra öröklődik ez a hivatás a kalotaszegi falvakat járva.
Hozzáteszi azt is, hogy ez a világ nemcsak a múlt, hanem a jelen is. Lehet, hogy ma már csak húszan és nem százan jelennének meg népviseletben egy esküvőn, de a szerelem, a muzsika, az emberi érzések és értékek örökkévalók. Miként fogalmaz,
nem kell mindenkinek néptáncosnak vagy népzenésznek lennie, de szeretnénk elültetni minél több fiatalban a magját a csodálatos kultúránknak, amire igenis büszkék lehetünk. Elérni azt, hogy sokakban feléledjen a vágy a film megnézése után, hogy rácsapjon egyet a lábára, megkóstoljon egy falat töltött káposztát, megtanuljon egy rigmust.
Az alkotók nem sokat árultak el a történetről, annyit azonban tudni lehet, hogy két budapesti fiatalember a hetvenes évek végén Erdélybe utazik, részt vesznek egy lakodalmon és életre szóló élményt szereznek, majd válaszút elé kerülnek. A főszereplőt alakító Kovács Tamás lapunknak elmondta, hogy bár járt már táncházban, a forgatásra készülve mélyült el a tudása, és olyannyira megragadta ennek a kultúrának a közösségteremtő ereje, hogy a későbbiekben sem szeretné szögre akasztani a csizmát.
És már csak Törőcsik Franciska és a zenei tematika miatt is adja magát a kérdés, hogy erősen sarkítva ugyan, de a rendszerváltás óta a legnagyobb nézettséget elérő magyar film, a Hogyan tudnék élni nélküled? néptáncos változatát láthatjuk-e majd, a felvetésünkre Kovács Tamás annyit felel, hogy bízik benne, hogy nekik is hasonlóképpen széles közönséget sikerül megszólítaniuk.
