Szabó János festőművész – akinek hosszú évekig jelentek meg grafikái lapunkban – több mint nyolc évtizede él a budai Várban, a Logodi utcában. Ez a hely számára nemcsak inspiráció, hanem művészi gondolkodásának és identitásának egyik legfontosabb alapja.
A most megnyílt tárlat a „vallomás” fogalma köré szerveződik: a művek belsővé tett tapasztalatok festői megfogalmazásai, amelyekben az egyéni és kollektív emlékezet egymásra vetül.
A figurális és nonfiguratív elemek egységes festői nyelvként jelennek meg, a festmények mellett grafikai munkák is betekintést nyújtanak az alkotói folyamatba.
Böröcz László budavári polgármester a kiállítás megnyitóján egyebek mellett a manapság kevésbé értékelt állandóságról beszélt, s hogy fontosnak tartja, hogy a kerülethez kötődő művészek munkái – így az I. kerületben több mint nyolc évtizede élő és alkotó Szabó Jánosé is – nagyobb figyelmet kapjanak. Feledy Balázs művészeti író beszédében arról beszélt, hogy Szabó János emberi karakterét a nemzetben való gondolkodás és egyben a világ problémái iránti felfokozott érdeklődés szimbiózisa jellemzi.
Szabó János kompozícióiban egyaránt tetten érhető emberi érdeklődésének, valamint technikai adottságainak szélessége,
melynek, mint mondja, ma sok esetben hiányában vagyunk a kortárs festészetben.
Szabó János 50 évnyi értékteremtő munkájának alkotásait április 2-ig tudják megtekinteni az érdeklődők a Várnegyed Galériában.
Szabó János 1967-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Kádár György, Barcsay Jenő és Konecsni György voltak. Derkovits-ösztöndíjas volt, 1968-tól Belgrádban, a Képzőművészeti Akadémián ösztöndíjjal tanult tovább. Több egyéni kiállítása volt (Budapest, Szentendre, Kaposvár, Svájc Németország) és csoportos tárlatokon is szerepelt (Vigadó Galéria, Műcsarnok, Szombathely, Szeged, Svájc). 1972-től 1990-ig az Iparművészeti Főiskolán tanított.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!