– Kecskeméten egyik éjjel körberagasztották a színházat piros-fehér szalaggal. Este, sötétedéskor, 20.17 perckor érkezett négy fiú és egy lány az épülethez. Ismernek engem jól, tudják, hogy a kecskeméti színházban nincs véleménykordon. Miért nem jöttek oda fényes nappal, és miért nem vállalták a véleményüket?” – tette fel a költői kérdést Cseke Péter, aki a következőkben kifejtette: „Az elfajult vita az egyetemen valójában a hallgatóknak a legrosszabb, hiszen nem kezdődött meg rendben a tanítás. Ezt sürgősen orvosolni kellene.
A megújulás nem megy nyitottság nélkül. Nyitottnak kell lenni az újra, a másik nézőpontra, véleményre, és el kell hinni, hogy a másik véleménynek is pont annyi létjogosultsága van, mint a sajátunknak.”
A színházigazgató örömének adott hangot, amiért néhány kollégája úgy döntött, marad az egyetemen, és megvárja, mi történik.
– Úgy gondolom, ez lenne a helyes magatartás. Ha bebizonyosodik, hogy korlátozzák őket, akkor érthető, ha felállnak.
De hogy még el sem kezdték az együttműködést, máris prejudikálják a meg sem történt eseményeket, az szomorú.
Nem akkor lesz valami jó, ha változatlan, hanem ellenkezőleg, ha nyitott. Én magam a színészképzés során – ötödéves színész osztályom van Kaposváron – nyitott, különböző nézetekhez igazodni tudó személyiségeket igyekeztem nevelni, így a színművész, színigazgató.
A kérdésre, hogyan tud együtt dolgozni olyan rendezőkkel, akik most a tiltakozók között vannak, Cseke Péter kifejtette: közismert az értékrendje, ami azonban nem akadályozza meg abban, hogy különböző világlátású rendezőket hívjon rendezni,
„Képesnek kell lennünk – épp a jövő generációinak érdekében – elfogadni egymás véleményét, világlátását, hogy – ellentétben egy kollégának a médiában elhangzott nyilatkozatával –, ezen az Istentől megáldott Magyarországon a rend, a derű és a szeretet uralkodhasson” – sommázta a kecskeméti színház igazgatója.
