A Tiszatáj folyóirat betiltása

35 évvel ezelőtt, 1986. június 23-án az MSZMP KB titkársága a Tiszatáj folyóiratot félévre betiltotta. A kor kultúrpolitikai játszmáiban nem volt ritka, hogy neves művészek vagy kedvelt folyóiratok estek a cenzúra áldozatává, de a Tiszatáj elleni retorzió mégis döbbenetet váltott ki.

Forrás: Magyarságkutató Intézet2021. 06. 23. 8:50
Budakeszi dolgozószobájában (1990) Forrás: nagygaspar.hu, Fotó: Molnár Edit
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Budakeszi dolgozószobájában (1990) Forrás: Nagygáspár.hu, Fotó: Molnár Edit

Ez a sajátos „húzd meg, ereszd meg” játék egyetlen ponton volt következetes: tabuként kezelte és kezeltette a rendszer véres eredetét. 1956 és a szabadságharcot követő megtorlások nem válhattak nyilvános viták tárgyává. A cenzorok éberen figyelték az irodalmi célzásokat, és igyekeztek elejét venni azon hangoknak, amelyek szembe mentek a hivatalos állásponttal, hiszen ezek a fennálló „rend” alapját kérdőjelezték meg és kikezdték Kádár hatalmának legitimitását. Nagy Gáspárt 1985 tavaszán eltávolították az írószövetség titkári tisztségéből, miután megjelent Öröknyár; elmúltam 9 éves című, elementáris erejű verse. A Tiszatáj 1986-os júniusi számában közölte le A Fiú naplójából című poémáját, amely olyan súlyos következményekkel járt, amire a monori találkozó után egy évvel már senki sem számított: nemcsak az adott számot zúzatták be, de fél évre még a lapot is betiltották.

A hatalom reagálása feltehetően Kádár személyes érintettsége miatt volt ennyire drasztikus: a főtitkár magára ismert a vers első sorában megjelenő júdásfában. Úgy gondolta, hogy a költő Nagy Imre és a forradalom árulójának nevezi őt, pedig a költemény nem kifejezetten 1956-ról szólt, hanem a jelenről. A Kádár-rendszer morális válságát írta le, egy általános és igen éles társadalmi-politikai kritikát fogalmazott meg.

A szerkesztőséget lezárták, a szerkesztők – Vörös László, Annus József és Olasz Sándor – ellen pártfegyelmi eljárást indítottak. 1987 januárjában új szerkesztőbizottságot állítottak a lap élére, amelyet a korábbi szerzők többsége bojkottált. De hiába volt a nyílt ellenállás, a Pen Klub és az írószövetség tiltakozása, a régi szerkesztőgárda csak 1989-ben térhetett vissza a szegedi folyóirat élére. A Tiszatáj a Kádár-rendszerben a nemzeti ellenállás egyik szellemi bástyájának szerepét töltötte be, 1986-os betiltása pedig az összeomlóban lévő kommunista diktatúra egyik utolsó próbálkozása volt a totális kontroll gyakorlására.

Borvendég Zsuzsanna (Tudományos munkatárs, Történeti Kutatóközpont, Magyarságkutató Intézet)

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet oldalán olvasható el.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.