Nem volt ritka, hogy művészek, folyóiratok estek a cenzúra áldozatává, ez mégis döbbenetet váltott ki.

A freeSZFE-sek által megtorpedózott dokumentumfilm képsorai nem vetnének jó fényt az egyetemfoglalókra.

1966-ban a könnyűzenészek számára még nem jött el a Kánaán. Ha Aczél Györgyön múlik, soha nem is jön el.

Som Lajos annyira örült, hogy ölébe kapta az aranytorkú énekest, és felvitte az első emeletre.

Országos képzési és foglalkoztatási program indul a közművelődésben. A kormány 5,5 milliárd forintot szán a programra.

Disszidálás. Az itthon maradt zenészek számos alkalommal megénekelték a szívükbe zárt fájdalmat, amit ez a helyzet, illetve egy-egy barát vagy közeli kolléga elvesztése okozott.

Egyetlen Hacki-poszter kiállítására sem futotta, mert az ehhez szükséges felület bérleti díja hétszáz frankra rúgott, ami már meghaladta az NKI büdzséjét.

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója szerint „1,8 milliárd forintból meg lehetne úgy pöckölni a magyar folyóirat-kultúrát, hogy ismét élő, eleven legyen”.

Paul Robesont Aczél György és Szakasists Árpád fogadták a repülőtéren. Az amerikai énekes többször dicsérte a kommunizmust magyarországi útján.