– Hőstelenítés. Különös szó. Mi jut először eszébe, ha ezt hallja?
– Mi, magyarok a világ egyik olyan – ha nem az első helyen lévő – nemzete vagyunk, akik a legtöbb hőst adtuk történelmünk során. Ha ezek közül csak egyet is megnevezünk, biztosan akadnak fanyalgók, akik nemtetszésüket fejezik ki, belekötve az élő fába is azért, hogy az adott történelmi személy hazájáért hozott áldozata, tette még véletlenül sem erősíthesse a nemzeti öntudatot. Ennek miértje nemcsak a kommunizmus évtizedeinek rombolásában keresendő, hanem a rendszerváltás után többször felbukkanó ,,merjünk kicsik lenni” politikában is. Nekem ez jut eszembe e szó hallatán.
– Kortünet ez vagy egy régóta tartó folyamat?
– Sokkal régebbi folyamat ez, mint gondolnánk, de kétségtelen, hogy a XX. század – s főleg annak a második fele – csúcsra járatta.
– Legutóbb a pozsonyi csatáról készült animációs film korbácsolta fel bizonyos körökben a kedélyeket. Hogyan lehet, hogy egy tízmilliós költségvetésű film nagyobb vitát váltott ki, mint sok más, több száz millióba került, vitatható színvonalú filmalkotás?
– A magyar filmművészet olyannyira adós a jó történelmi filmekkel, hogy ma már sokan különbséget sem tudnak tenni dokumentumfilm és film között, így azt kérnek számon egy filmen, amit egy dokumentumfilmtől várnának el. A Magyarságkutató Intézet nagyon rövid idő alatt rendkívül komoly tudományos eredményeket mutatott fel, így lehet némi szakmai féltékenység is a támadások mögött. Szomorúan láttuk, hogy egyesek szinte nyíltan kardoskodtak az intézet megszüntetése mellett – a rákosista időket idézve – pedig intézetünk eddig is és ezután is tudományos berkeken belül mindenkit partnerként kezelt és kezel. Úgy gondoljuk: bár születne még legalább tíz pozsonyi csatáról szóló film, s legyen a milyen a legkevésbé nézett. De eddig csak mi próbálkoztunk, s az egy hónap alatti 146 ezres nézettség – csak YouTube-on –, azt igazolja vissza, hogy van igény arra, amit csinálunk!
Az előadást az alábbi felületen lehet megnézni:
