Csontváry titkos képkertje

Magyarok bejövetele – Téli gyümölcs Csontváry képkertjéből, avagy a magtól a cédrusig címmel jelent meg és a Magyar Elektronikus Könyvtárban mindenki számára hozzáférhető Waszlavik László Csontváry Kosztka Tivadar műveit elemző könyve. A szerzőt már régóta foglalkoztatja a téma, korábbi kutatási eredményeit a MEK-en szintén elolvasható Csontváry-képmesék – az Egri csillagoktól Mátyás királyig című munkájában közölte. Waszlavik László kutatásai egy ősi, ám ma kevéssé ismert szemléletmód rendszerében zajlanak, melyet a közelmúltban, illetve napjainkban kezdünk újra fölfedezni. Amilyen izgalmas és gyönyörű, épp annyi nyitottságot igényel attól, aki először találkozik vele.

Juhász Kristóf
2020. 12. 28. 7:00
Waszlavik Lászól
2020.12.21. Szentendre Waszlavik Lászól Csontváry kötet szerzője Magyar Nemzet Éberling András EA Fotó: Éberling András
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Arra kérem, kezdjük az alapoknál, és először tisztázzuk, mit jelent a napút kifejezés.

– A napút jelentését Pap Gábor művészettörténész ragyogóan leírta: egyrészt a Nap éves járása, ahogy az égen látható csillagképeket érinti. Ez a régi naptárak alapja: a csillagképek állásából tudhatjuk, milyen hónap van. Másrészt a Nap egynapos útja – van az éves, amikor magasan, alacsonyan vagy közepesen jár, meg a napos, amikor szépen fölkel, delel és lemegy. Csontváry bizonyos képein ezeket össze is úsztatja. Ahogy a Nap az év során végigjárja a 12 csillagképet, az egy természetes év. Sok mindent képzeltek el ennek analógiá­jára az emberek, például magát az emberi életet a születéstől a halálig. Általában a tavaszponttól szokták az analógiákat számítani, az a születés, és a Halak a halál. De van rövidített kódolás, például a sztyeppén gyakran használnak olyat, hogy csak a fél évet rendelik az emberi élethez, ami a tavaszponttól az őszpontig fut. A Nap egyéves köre nagyon régi analógiás alap, amire aztán a művészet is „rátelepedik”, és ezt a nyelvet használja. Aztán ez a nyelv kicsit bonyolódik, például a sztyeppe nyugati felén a zodiákus 12 stációját tovább bontják 36-ra, és úgynevezett dekádolórendszert használnak. Ezt használják a magyar népmesék, de a Biblia is, például Máté evangéliumának 14. fejezete, ahol három téli jegy van, annak van kilenc dekádja. Aztán a sztyeppe másik végén a napút más logika mentén bomlik ki, ott 28 Hold-házat rendelnek hozzá, ez ugyanaz a zodiá­kus kibővítve. Itt nálunk, magyaroknál, a sztyeppe nyugati végén, de például a Kaukázusban is összeíródik keleti és nyugati rendszer, kialakulnak úgynevezett három állatkörös szimbolikák. Ezt Magyarországon a 80-as évek közepén fedezték fel. A nagy indító tán Jankovics Marcell 12-es zodiákus meseelmélete lehetett: ő fedezte fel, hogy a népmesékben is ezek az állat­övi jegyek szerepelnek. Utána pedig Pap Gábor és munkatársai fejlesztették tovább – egy világraszóló találmány született a 80-as évek közepén felállított asztrálmítoszi keretrendszerrel. Legalábbis ők így nevezték el, én egyszerűsítve magyar szimbolikai ábécének szoktam írni, bár ez majdnem egy sztyeppi szimbolikai ábécé is, amivel minden műtárgyat, eredetmondát, ősi eposzt fel lehet fejteni.

– Könyveiben Csontváry-képeket elemez ezzel a csillagmítoszi szimbolikával, a képekben felfedezhetjük az ismert csillagjegyeket, amelyek többek között a magyar történelem különböző eseményeire is utalnak. Bevallom – lapozgatva a könyvet –, hol láttam, hol nem láttam a képekben ezeket a figurákat. Hogy lehet szert tenni erre a látásmódra?

– Jó szem kell hozzá, én ebben már gyerekkoromban jó voltam, másrészt a Fazekas Mihály Gimnáziumban végeztem matematika tagozaton, így a kódolás, a kódrendszerek világa sem állt messze tőlem. A rendszer adja magát: tudjuk, hogy egy Csontváry-képben el van dugva a 12 állatövi jegy. Vannak képek, amikben van két teljes zodiákus, van, amiben négy is. Az ember tudja, mit keressen, például az Ikrek két függőleges vonallal van kódolva, lehet egy kapu, két kapufélfa, de egyenértékű szimbólum a bagoly is, ami a kínai Hold-ház-körből jön. Ábrázolhatja még denevér, egér, patkány.

Waszlavik Lászlótól nem áll messze a kódolás és a kódrendszerek világa sem
Fotó: Éberling András

Körülbelül ennyi, ha ezt megtaláltuk, lehet továbbmenni. Amennyire látom, ez a kódolás a Kr. e. 14–17. századi minószi kultúrában is megvolt, léteznek ilyen ábrázolások, ahol az állatövi jegyek alapkódjára már felírnak bizonyos jelentéseket. Létezik Tejút-szimbolika is. Fölnézett az ember a csillagos égre, látta, hogy ez a fényes út valami titokzatos helyre vezet: kialakult a képzet, hogy a túlvilágra, tehát a Tejúton lehet leszületni vagy e világból azon át a túlvilágba visszatérni. Ilyen analógiák, illetve a négy évszak mentén alakult ki egy nagyon rugalmas nyelv. Csontváry gyakran kritizálja az itáliai reneszánszt, mert ők már kezdték elfelejteni ezt a nyelvet, amivel komplett történeteket el lehet mesélni, időben és térben lehet vele mozogni. Ehelyett Leonardóék föltalálják a perspektívát, ami jó arra, hogy a három dimenziót az ember belegyömöszölje a két dimenzióba, de időben már nem lehet vele ábrázolni semmit, és komplett történeteket sem lehet vele elmesélni. Csontváry úgy mondja: Leonardo halott perspektívája. Ehelyett ajánlja a napút-perspektívát, egy olyan rendszert, ami amúgy minden népdalban, fafaragásban, általában az ábrázoló népművészetben, szakrális művészetben, mondákban, mesékben, mindenhol jelen van.

– Miért nincs ez a szemléletmód hivatalosan elismerve? Még csak nem is cáfolják. Miért övezi ekkora hallgatás?

– Új dolog, nehezen találja a helyét. A kézzelfogható, átütő eredményeknek épp a torkában vagyunk, most születnek a dolgok. Pap Gábor fektette le az alapokat, én az ő tanítványának tekintem magam. Ő egy holisztikus személyiség, a magyar műveltség mind a hat lábával foglalkozik, és a hatodik Csontváry. Én ráálltam arra, hogy mérnöki pontossággal elkezdjem a képeit kivesézni: szinte könyvszerűen olvasható, nem lehet mellébeszélni. És nem ő az egyetlen, aki ezt a nyelvet használja. Most vagyunk abban a pillanatban, mikor felsejlik, hogy ez tényleg igaz. Külföldön is sokan foglalkoznak ezzel, Ukrajnától Ausztriáig, egy ukrán professzor archeo­asztronómia néven ír erről, ő sok tudományágat összesítve, főleg mitológiával foglalkozik. De azt hiszem, hogy sehol nem tudnak erről annyit, mint itt, Magyarországon.

Negyvenvalahány Csontváry-képen rágtam át magam, és fölmerült a kérdés: honnan vette a módszert? Az ő korában alkottak például a nagy, dunántúli fafaragók, akik ugyanúgy kódoltak. Illetve még Philipp Otto Runge kódolt úgy, mint Csontváry. Hogy Munkácsyról már ne is beszéljünk.

– Korábban utalt rá, hogy a szálak Rungén keresztül elvezetnek Goethéig.

– Így van, Runge ugye a német romantikus festészet alapítója, sőt alapító teoretikusa. Kapcsolatban volt Goethével, dolgoztak együtt a színelméleten, és Goethét szintén érdekelte a zodiákus, az asztrologikus művészet. Tulajdonképpen Runge váltotta Goethét, vagyis a romantika a klasszicizmust.

Régóta foglalkoztatja a téma, negyvenvalahány festményt tanulmányozott át tüzetesen
Fotó: Éberling András

De Runge a Grimm fivérekkel is kapcsolatban állt, le is jegyzett nekik két mesét. Az egyik az aranyhal meséje vagy halászmese, amit Puskin átvesz, majd adaptálja egy orosz népmese alapján. Ez a kapzsi anyó meséje, amiben nem hal van, hanem kívánságteljesítő csodafa. És Puskin változatát veszi át Csontváry, ez a Villanyvilágított fák Jajcéban. Balkáni helyszín, orosz mese, valószínűleg az oroszok balkáni étvágyáról szól: akkoriban találkozott a Monarchia külügyminisztere az orosz külügyminiszterrel, hogy megállapodjanak a Balkán felosztásáról, ha a törökök kivonulnak. Valószínűleg ezt a valós történelmi szituá­ciót rejtette el Csontváry a képben. Összességében egy olyan módszerről beszélünk, amely végigmegy a teljes európai kultúrtörténeten, legalábbis az életigenlő kultúrákon, amelyek nem válságkultúrák voltak. Csontváry formai értelemben ennek a csúcsán áll. Tartalmi értelemben vitatható, nyilván egy ateistának nem fog tetszeni.

– Azt tapasztaltam, hogy sokan, ha a zodiákus szóba kerül, rögtön előítéletekkel állnak hozzá, mert a bulvármagazinok horoszkópjaira gondolnak. Hogyan lehetne ezt a dolgot a helyére tenni?

– Ez a kódolási rendszer nem jóslás. Biztos arra is használták, de alapvetően az életigenlő, transzcendens, Istent elismerő kultúrák formanyelve, azonosíthatóan az időszámításunk előtti másfeledik évezredtől fogva biztosan. Említettem korábban a minószi kultúrát: a knósszoszi palota falfestményein már látjuk ezt a rendszert. Csontváry az itáliai reneszánszt tekinti az ettől való első nagy elhajlásnak. A másodiknak pedig a XX. század eleji izmusok tekinthetők. Lehet ebben a rendszerben nem hinni, de akkor az ember analfabéta marad, mert az életigenlő, transzcendens és holisztikus művészetnek mindig ez volt a nyelve. Ezt tudomásul kell venni.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.