Ismeretlen Árpád-kori lelőhelyet is találtak

A megtisztított és dokumentált tárgyakból jövőre rendez kiállítást a Tornyai János Múzeum.

Fotó: MTI/Rosta Tibor

– Egy olyan, eddig ismeretlen Árpád-kori falut találtunk meg, ami a helyi hagyomány szerint Hódmezővásárhely egyik elődtelepülése lehetett, nyolcezer tárgy került elő 2017 óta tartó ásatásokon, amelyeket a tram-train nyomvonalán végeztünk. A legrégebbi leletek a bronzkorból származnak – mondta lapunknak Csányi Viktor, a Tornyai János Múzeum régésze. Az ásatásokon előkerült tárgyak 90 százaléka viszont a török korból származik, a tervek szerint a megtisztított és dokumentált leletekből jövőre rendez kiállítást a múzeum, amelyen a tram-train építése idején megtalált legérdekesebb tárgyakat mutatják be.

Csányi Viktor régész egy török kori fazék cserépdarabjait illeszti össze
Fotó: MTI/Rosta Tibor

– Tudunk a Hód és Vásárhely nevű településekről, de voltak még más kisebb falvak is a környéken, melyeket névről nem ismerünk. Az Árpád-kori legkorábbi falvaink sajátossága, hogy pici területűek voltak, nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy árvíztől védett területeken épültek, egy-két kilométerre egymástól. Ezekből a templom nélküli korai falvacskákból jöttek létre később az egyre nagyobb települések. Ez a felfedezés azért érdekes, mert a Nagyállomás környékén nem tudtunk régészeti lelőhelyről, nem volt tudomásunk arról, hogy itt lett volna egy település. A helyi hagyomány pont erre a helyre, a Nagyállomás környékére, lokalizálja a város egyik korai előzménytelepülését, és ennek eddig régészeti bizonyítéka nem volt, most már cserépfazék- és bográcsperem-tördekékek hitelesítik ezt a feltételezést – mondta a régész. A múzeum munkatársai összesen nyolc helyszínen végeztek kisebb régészeti feltárásokat, tapasztalataikat tízezer fotó és több száz oldalnyi dokumentáció őrzi. A leletanyag legnagyobb része már korábban bolygatott területről került elő. A legrégebbi darabok a bronzkorból, a legújabb régészeti korú leletek pedig az újkorból származnak.

– Egy élő-viruló mezőváros volt ez a belvárosi ásatási terület a török hódoltság idején. A felszabadító háborúk idején 1690–1699 között viszont elnéptelenedett, hogy az utánpótlástól elvágják az ellenfelet, de újra benépesült. Bármelyik területről vagy korszakról van szó, leginkább kerámiákat találunk: használati tárgyakat és edényeket, hiszen ezek maradnak meg. Ha a török kort nézzük, ki kell emelnem a fémtárgyakat is, ezek nagy része jól datálható – XVI–XVII. századi – pénzérme, de a XVIII–XIX. századból is kerültek elő pénzleletek. A belvárosi rész a XVI. századtól kezdve lakott volt, ott különféle használati tárgyak, textilplombák, csizmapatkók, cseréppipák kerültek elő – összegezte kutatásaikat Csányi Viktor.