Az utóbbi években az elrabolt javak visszaadása helyett dübörög a visszaállamosítás – és az ipari méretű történelemhamisítás. A szerző ezért folytatta Tiltott kastély című munkáját. Jól tette, hisz életszagú könyv ez, Margittai Gábor megszokott stílusában.
Nagy erénye a múlt és a jelen állandó párbeszéde, a mesterien megszerkesztett fejezetek, melyekben jó érzékkel váltogatja az idősíkokat – a középkortól kezdve, az Erdélyi fejedelemség korán át a húszas–harmincas évek hőskoráig s onnan a kommunizmust áthidalva a jelenig.
Személyes hangvételű, irodalmi nyelvű, riportszerű oknyomozás, utazás Erdély aranykoraiba – és zord időibe. Megszólalnak benne a főszereplők, a még élő családtagok is – köztük Nagy Kemény Géza, Kemény Endre és Vécsi Nagy Zoltán – szemtanúk, helyiek. Felfedezzük a Mezőséget, a Görgényi-havasok vidékét, és azt, hogy mit jelentett egykor, mit jelenthet ma Marosvécs a magyarságnak. Meg persze az Istenszéke. Ez Kemény birtok volt, de Wass Albert A funtinelli boszorkányban jelölte meg a magyarság térképén.
Merthogy a könyv nem csak a Kemény család küzdelméről szól. A Wassék története sem mesés, európai Disneyland helyett Drakula-park. Ahogy a szerző írja: „Erdély egyik legősibb főnemesi családjának, a bölényfejes Wassoknak ma már csak egy árva kastélyuk áll a Mezőségen. A többit gyűlöletből, haszonlesésből lerombolták.”
Ám e szörnyű történet felfedezését az olvasóra bízom. A Láthatatlan kastély kijózanító pillanatfelvétel, remek képekkel díszített, szomorúan szép, letehetetlen könyv.
Margittai Gábor: Láthatatlan kastély. Erdélyi történelmi családok a jóvátétel útvesztőjében: Wassok és Kemények. Külső Magyarok. 2020
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!