Körkérdésemre ismerőseim többsége elmondta, hogy álmodott már olyat, hogy színpadon balettozik vagy táncol. Nekem soha nem volt ilyen álmom, sőt tartozom egy vallomással: nem vagyok valami nagy táncos. Az igazsághoz tartozik, hogy az iskolai ünnepélyeken, mikor kivétel nélkül minden osztálytársam valamilyen táncprodukcióban vett részt, én verset mondtam. Nem véletlenül. Mindazonáltal a balett- és táncszínházi előadásokat nagyon szeretem, az előadókat szuper képességű lényekként tisztelem és csodálom.
A számokkal kifejezetten jó a viszonyom, a kerek évfordulók mágnesként vonzanak, így nem csoda, ha minap Győrben töltöttem egy napot: az idén negyvenéves Győri Balett a 15. Magyar táncfesztivált és az V. Gyermektáncfesztivált szervezte. A nyitónapra nem tudtam elmenni, így lemaradtam a Passage-ról Velekei László művészeti vezető legutóbbi, Beethoven VII. szimfóniájára készült balettjének bemutatójáról, de másnap három előadást is sikerült megnéznem.
A Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana című előadását a közönség állva ünnepelte
Fotó: Havran Zoltán
Április végén a Magyar Nemzet is megírta, hogy az Árpád Parkolóházban átadták a Győri Balett Stúdiót, amely egyaránt szolgál próbateremként, de kialakítható benne egy hatvan fő befogadására alkalmas nézőtér is. Itt bűvölte el a 2–5 éves korosztályt a Griff Bábszínház művésze, Fekete Ágnes, Góbi Rita Ül, áll, fekszik című darabjával. Délután, bár a Hamupipőke szintén a gyerekközönséget célozta meg, a felnőttek is átestek a katarzison. A Duna Művészegyüttes a Grimm fivérek közismert meséjét bravúros elemekkel bővítette ki, színpompás jelmezekben, ötletes díszletek között, a Ghymes együttes zenéjére minimális, de szükséges prózai szöveggel kiegészítve táncolta el. Különös erőssége a rendező-koreográfus párosnak, hogy a különböző európai népek táncaiból vett részletek között az átmenet, mondhatni, zökkenőmentes.
Az este és a nagyszínpad már a táncfesztiválé volt, a Carmina Burana, a Szegedi Kortárs Balett Juronics Tamás rendezte táncjátéka megkapta azt, amire végig gondoltam: a közönség állva ünnepelt.
A gyermektáncfesztivál ma véget ér, ha tehetik, ne hagyják ki délután a Győri Balett előadását. A Forgószél, avagy a képzelet csodája a 2012-es nagy sikerű mesebalett felújított változata, Dorothy és Toto kutya története táncban elbeszélve minden bizonnyal újabb korosztályt visz majd közelebb a műfajhoz. Kora este pedig a Széchenyi téren a megalakulásának tizedik évfordulóját ünneplő Kiskalász Zenekar gondoskodik a vidám hangulatról.
A felnőttek pedig a Győri Balett honlapjáról informálódhatnak, hogy milyen csemegéket tartogat még számukra a vasárnap 11 órakor a Születésnapra készülünk című, exkluzív filmvetítéssel záruló 15. Magyar táncfesztivál.
Fotók: Havran Zoltán
