Tarsolykincsek a Rákóczi-szabadságharctól II. Rákóczi Ferenc újratemetéséig

A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum és Máday Norbert kecskeméti magángyűjtő kollekciójából tár egy reprezentatív válogatást látogatók elé. A kiállítás mintegy negyven tarsolyt mutat be a XVIII–XX. századból, amelyet előzményként egy honfoglaláskori tarsoly egészít ki. A korabeli használatot eredeti festmények és grafikák illusztrálják majd. Hasonló kiállítás Magyarországon még nem volt, a tárlat erre a sajátosan magyar egyenruha-kiegészítőre irányítja rá a figyelmet, amelynek hungarikummá nyilvánítását nemrégen kezdeményezték.

Pettkó-Szandtner Tibor gyásszertartása Forrás: magyarhuszar.hu

Ez utóbbi legszemléletesebb viseleti tárgya kétség kívül a tigrisbőrből készült kacagány volt. Az ezüst gombokkal, varrásokkal, rojtokkal, sőt sújtással díszített testőr viselet egyik fontos tartozéka volt a tarsoly is, a sugaras díszítésű ezüstveretes szablyával egyetemben. Az előbbi fedőlapja zöld posztó borítású szattyánbőr volt, melynek közepén hadi trófea, felette a császári sas, melynek mellén a koronás magyar címer látható. Az előbbi kompozíciót gazdag – ezüst – fémszálas hímzés keretezi.

A tarsoly nemcsak a huszároknál és a testőröknél, hanem a vármegyei rendfenntartó alakulatoknál is használatban volt. A magyar nemesi felkelés, valamint a főispán és az alispán kíséretének a tagjai általában a vármegyék címereivel vagy azok névbetűivel díszített változatot viseltek. Különösen részletgazdagok a világi és egyházi főméltóságok reprezentatív kíséretének a tarsolyai. Igen különlegesek a temetésekre készült tarsolyok. Fontos eseményekre is készültek tarsolyok, ezek közül legfontosabb a királykoronázás volt. A XIX. század első felének legismertebb képviselői a huszártiszti tarsolyok, amelyek az egyenruhától eltérően többnyire minden ezred számára azonos kivitelben készültek. A skarlátvörös posztóval borított piros szattyánbőr tarsoly, fedőlapján az uralkodói névjellel, felette a császári koronával, melyet gazdag arany- és ezüsthímzés keretez, tölgy- és babérkoszorúval. A tarsoly tetején lévő három rézkarikába egykor a hordszíjakat csatolták, így a tarsoly combközépig, sőt időnként térdig ért, de ritkább esetekben az alsó széle csaknem a boka vonaláig lelógott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a tarsoly fedőlapja komolyan módosult, hiszen az uralkodói névbetű és a császári korona helyett megjelent a koronás magyar címer. Jelen kiállításon mindkét típus számos pompás változatával találkozhatunk, akárcsak a sokszínű vármegyei tarsolyokkal. Igen különleges műtárgya jelen bemutatónak a Rákóczi-hamvak 1906-os hazaszállításakor, a budapesti és más vidéki helyszíneken (Kassa, Késmárk), a halottas kocsikat kísérő díszbandérium egyik tagjának Rákóczi-címeres tarsolya. Ez utóbbit és a történelmi huszárviseletet hűen tükröző egyenruhájukat a neves fegyver- és viselettörténész, Szendrei János tervezte.

Máday Norbert mûgyûjtõ, a kiállításmegnyitóm

A szatmári béke után (1711) számos huszártiszt hagyta el hazáját és terjesztette el a huszár fegyvernemet először Európában, majd később a világban. Természetesen az ikonikus huszártarsolyt is bevezették külföldön és legalábbis katonai vonalon hosszabb életű volt, mint hazánkban. Európában először Franciaországban és Poroszországban alkalmazták rendkívül sikeresen a XVIII. században az emigráns huszárokat. Igen korán bevezették a huszár fegyvernemet Oroszországban és Svédországban is, majd Hollandiában, Nagy-Britanniában, Bajorországban. Természetesen mindenhol megtaláljuk a felszerelésük között a díszes huszártarsolyt is.

Pettkó-Szandtner Tibor gyászszertartása
Fotó: Magyarhuszár.hu

Hazánkban Pettkó-Szandtner Tibor gyűjteménye 1982-ben, a német Jan K. Kube műkereskedő egyik müncheni aukcióján került kalapács alá. Az előbbi árverés első tétele egy 1900 körül, Egyiptomban készített gárdatiszti tarsoly volt. Így a Pettkó-gyűjtemény szétszóródott ugyan a világban, de számos darabja jelen kiállításon mégis látható, immár szerencsésen a Máday-gyűjtemény reprezentatív anyagában. Amint látjuk, nemcsak a könyveknek, de a tarsolyoknak is megvan a maguk sorsa, és ez nem más, mint az, hogy jelen kiállítás segítségével a magyar huszárság hírnevét öregbítsék.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán