Történelem görbe tükörben

Kétszeresen is szubjektív kiállításismertetőt kap a kezébe most a kedves olvasó, amikor a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Ház Történelem görbe tükörben című tárlatáról adok hírt.

Kétszeresen is szubjektív kiállításismertetőt kap a kezébe most a kedves olvasó, amikor a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Ház Történelem görbe tükörben című tárlatáról adok hírt. Egyrészt azért, mert elfogult vagyok a kiállítást megnyitó Kertész Sándor grafikussal szemben, aki beleásta magát a hazai képregény-irodalom esztétikájába, így otthon van mindenben, ami le van rajzolva, s mellette magyarázó szöveg áll.

Hiszen a karikatúra éppen ilyesmi. Nem véletlen, hogy a klasszikus képregényekben is túlteng a vicc, elég, ha Asterix és Obelix történeteire gondolunk. Másrészt azért vagyok szubjektív, mert a kiállítás jórészt a rendszerváltás idején, 1988-90-ben megjelent Ludas Matyi számainak karikatúráiból állt össze. S e vicclap egyik 1988-as számában már megjelenhetett az én, akkor már évek óta a főszerkesztő fiókjában rejtezett írásom is arról, hogy mi lenne, ha nálunk is többpártrendszer uralkodna. (Ez természetesen nem szerepel a tablókon, csak a karikatúrák.)

Árkus József főszerkesztő ekkorra tisztában volt vele, hogy most már nem fogja bántani a halódó pártállam, akármit közölhet a Ludasban. Beosztottai felszabadult örömmel estek az addig tiltott témáknak. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a már említett témáról vagy a szocializmus fantomképéről, a kifelé tartó szovjet csapatokról, a hétvégi házban tartandó következő pártkongresszusról viccelődjenek.

Megkapják a magukét a magukat a rendszerváltáson átmentők is: Mindent parancsra tettetek, hátra arc! – hangzik főnökük intelme az elöl-hátul ugyanazt a fizimiskát mutató emberekhez.

A kiállítás november 3-ig látható.