A honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobrot, emlékművet emeltek szerte a Kárpát-medencében. A lázas építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy megemlékezett a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken elkezdték módszeresen elpusztítani, megcsonkítani, kegyeletsértően átértelmezni a magyar emlékműveket, a huszadik századi új-barbárságnak páratlan művészeti alkotások estek áldozatául. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezeket az emlékműveket mutatja be hetente két alkalommal – kedden és csütörtökön – az Országos Széchényi Könyvtár blogoldalán Elbe István információszolgáltatási igazgató – először a millenniumi emlékműveket veszi górcső alá.
Fotó: OSZK
A 19. század utolsó évtizedének nagy triásza – Stróbl Alajos, Zala György és Fadrusz János – mellett még tucatnyi neves szobrászművész dolgozott, páratlan szépségű alkotásokkal gazdagítva a magyar képzőművészetet, méltó emléket állítva az ezeréves múltnak. A millennium tiszteletére emlékoszlopok, obeliszkek sokasága jelölte győztes vagy vesztes csatáink színhelyét, legtöbbjük tetején a turul tárta ki védelmezőn szárnyait.
Fotó: OSZK
Ezt az „aranykort” zárta le az első világháború és Trianon. A megszállt területeken már jóval a diktátum aláírása előtt megkezdődött a magyar emlékművek pusztítása, illetve átértelmezése. A megszállók a történelem „áthangolásának” első akadályát ezekben a figyelemfelkeltő jelekben látták, ezért igyekeztek eltüntetni a terület tulajdonviszonyát jelző szimbólumokat: címereket, emléktáblákat, szobrokat. A második világégés után ugyanez megismétlődött, kiegészülve azzal a pusztítással, amely a szovjet érdekszférába került Magyarországon lezajlott.
TRIANON100 összeállításunkat ide kattintva érheti el!
