Egy belsőépítész saját családjára szabott otthona

A szaxofonon játszó Szén Molnár Tamást sokan ismerhetik a Quimby együttesből, amelynek évekig tagja volt. A zene mellett gyerekkorától érdekli a vizuális kultúra, régóta foglalkoztatja a belső tereknek az emberekre gyakorolt hatása. Kezdetben egyedi bútorokat készített, ma belsőépítészként dolgozik, és leendő szakembereket tanít. Amikor művészettörténész feleségével és két gyerekükkel új otthont kerestek, pontosan tudta, mire lenne szükségük.

– Az ideális az lett volna, ha a kétszintes lakásban a konyha, étkező, nappali közös tere mellett az alsó szinten elfér a szülői háló egy gardróbbal és egy fürdővel, de ilyen ingatlant sajnos nem találtunk. Ez a második legjobb beosztás, ahol minden hálószoba a felső szintre került – magyarázza az elrendezést a szakember, akinek további munkát ad majd, hogy azóta a család egy újabb taggal gyarapodott.

A tervezőt régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy mitől érezzük igazán kényelmesnek, biztonságosnak az otthonunkat. Ez volt a fő szempont a lakás felújítás során
Fotó: Darabos György/Lakáskultúra

A 2000-es évek elején épült társasházi lakás felújítása során előre kijelölt irányokban haladtak.

– A korábbi tapasztalataink alapján még a kezdet kezdetén eldöntöttünk, hogy se száradó ruhákat, se vezetékeket nem akarunk látni a szobákban – mondja Szén Molnár Tamás.

Az alsó szint két párhuzamos traktusából a nagyobbik a konyha-étkező-nappali hármasát foglalja magában, míg a keskenyebbe az előszoba, fürdő és dolgozósarok mellé egy mosókonyha is befért. A vezetékek eltüntetése pedig tökéletesen sikerült.

A teljes cikk ITT olvasható el.