Félúton a Napig

Másodpercenként húszezer műanyag palackot vásárolnak a világon, amelyek később hulladékként végzik. Nemsokára a háztartási szemét mennyisége hárommilliárd tonnára rúghat évente. Újabb bonyodalmat okoz, hogy már Kína sem veszi át a műanyaghulladékot, mivel életbe lépett a pekingi kormányzat importtilalma a tisztítatlan PET-szemétre. A közvetlen kiváltó ok valójában az volt, hogy a szemétfeldolgozó üzemekben annyi ­illegális munkást találtak, mint égen a csillag, akiket silány munkakörülmények között dolgoztattak, ráadásul sok volt köztük a fiatalkorú is.

A tenger által kisodort hulladékmező Haiti partjainál Fotó: Ricardo Rojas Forrás: Reuters

Felmérték, hogy melyik nagyvállalat termékeihez kötődik a legnagyobb műanyagszennyezés. A dobogó legfelső fokát a Coca-Cola, a másodikat a PepsiCo, a harmadikat pedig a Nestlé foglalja el. Az első tízben megtalálható a Danone, a Mondelēz, a Procter & Gamble, a Unilever és a Perfetti Van Melle, valamint a Mars, végül a Colgate-Palmolive. E helyekről kerül ki a legnagyobb arányban a nem újrahasznosítható, polisztirol anyagú hulladék, például eldobható kávés- és üdítőspoharak, ételtároló dobozok, illetve műanyag palackok formájában.

A napokban szövetségbe tömörültek a legnagyobbak, hogy elkötelezzék magukat: a meglévő szemétállományt fenntarthatóan kezelik, és új technológiákat keresnek a feldolgozásra, különös tekintettel az óceánok védelmére. Az összefogó vállalatok között van például az Exxon­Mobil, a Procter & Gamble, a Shell, a BAS és a Total. Ehhez pénzt is adnak: egymilliárd dollárt kezdetben, majd öt év alatt másfél milliárddal emelik a tétet. A gigacégek szerint viszont nem reális a zöldmozgalmak törekvése, hogy teljesen tűnjön el a műanyag a Földről. Mivel a szemét döntő része Dél-Ázsiában keletkezik, ezért e régió kiemelt figyelmet igényel. Újabb bonyodalmat okoz, hogy már Kína sem veszi át a műanyaghulladékot, mivel életbe lépett a pekingi kormányzat importtilalma a tisztítatlan PET-szemétre.

Indiai gyerek játék mackókat talált a szeméttelepen
Fotó: Reuters

Illegális gyermekmunka

Korábban ugyanis az olcsósága miatt ez az ország volt a világelső az újrafeldolgozásra szánt hulladék befogadásában. Az ottani újrahasznosító üzemek környezetszennyező gyakorlata annak ellenére sem mutatott javulást, hogy a kormány jelentős erőfeszítéseket tett az iparág „kitisztítására”. Az ázsiai ország végül rádöbbent, hogy a szemét importálása, ezáltal a talajvíz és a légkör tovább szennyezése összességében hatalmas ráfizetés. A legnagyobb plasztikszemét-exportőrök az USA, Anglia, Németország, Japán és Mexikó.

A fejletett nyugati világ szemete elkezdett tornyosulni a raktárakban és a kikötőkben, ám a zöldek örültek a kínai vezetés moratóriumának, azt remélve, hogy az lendületet ad az újrahasznosítási arány növelésének. Ellenben Kína helyére szépen beszivárogtak a kisebb dél-kelet-ázsiai országok, amelyek hajlandók megszabadítani szemetünktől bennünket. Így patthelyzet alakult ki: ha nem ott, akkor máshol áll hegyekben a használt műanyag. Jelenleg a hulladékexport több mint fele Thaiföldre, Malajziába és Vietnamba irányul. Ez utóbbi ország műanyaghulladék-importja megduplázódott két év alatt, míg az Indonéziába irányuló szállítmányok mennyisége 56 százalékkal bővült. A legnagyobb szemétimport-bővülést azonban Thaiföld produkálta, ahol a külföldi hulladékszállítmányok mennyisége 1370 százalékkal nőtt.

Amikor bedob valaki akár ipari, akár háztartási műanyaghulladékot a szelektív gyűjtőbe, nem is gondolja, hogy rögtön megkezdi világ körüli utaztatását. Noha sokan a kínai tilalmat környezetvédelmi indokokkal magyarázták, a The Guardian cikke szerint a közvetlen kiváltó ok valójában az volt, hogy a szemétfeldolgozó üzemekben annyi illegális munkást találtak, mint égen a csillag, akiket silány munkakörülmények között dolgoztattak, ráadásul sok volt köztük a fiatalkorú is. A szankció hatására az amerikai hulladékexport a harmadával visszaesett.

A kínai tiltást követően az újrahasznosítási programok költségigénye többnyire többszörösére emelkedett, a szelektív hulladékgyűjtő társaságok pedig elkezdték korlátozni a külön-külön gyűjthető anyagok körét. Így Kína után a többi ázsiai országban is jelentős ellenállás kezd kialakulni a szemétszállítmányokkal szemben. Thaiföldön a kikötők, lerakók és feldolgozóüzemek az ellenőrzések célpontjaivá váltak, a kormány pedig arra készül, hogy két éven belül betiltja a műanyaghulladék behozatalát. Még a kínai környezetvédelemért felelős minisztérium szerint is a helyi iparág jelentős része szabálytalanul működik. Sokan nemcsak saját feldolgozásra, de továbbértékesítésre hozzák be a hulladékot, ami szintén ellentétes a szabályokkal.

Tájkép ruháit mosó asszonnyal Mumbai külvárosában
Fotó: Reuters

Büntető termékdíj

Pedig hatalmas üzlet lehet az újrahasznosítás, amely az 1980-as évekbeli első, próbaszerű bevezetését követően mára világszerte 200 milliárd dolláros iparággá fejlődött. A típusonkénti gyűjtést az emberiség fokozódó szeméttermelésének leginkább kézenfekvő megoldásaként tartják számon. Ám igencsak soványka eredmény, hogy a világban évente több mint 270 millió tonna hulladékot hasznosítanak újra. Néhány éve az ásványvizes palackok még csak hét százaléka jutott erre a sorsra, de mára sem sokkal magasabb az arány.

Ausztria lesz Franciaország és Olaszország után a harmadik európai ország, amely teljes körű műanyagzacskó-tilalmat rendel el. A szabályozás jövőre lép életbe, és minden olyan egyszer használatos műanyag zacskót érint, amely valamilyen hordozófüllel rendelkezik. A szankcióra az osztrák környezetvédelmi minisztérium adatai szerint azért van szükség, mert az élelmiszerüzletekben évente több mint 400 millió darabot használnak fel. Ez összesen hétezer tonnányi műanyaghulladékot tesz ki. A tiltás nem vonatkozik a nehezebb és stabilabb anyagokból készült műanyag zacskókra, mint például amelyeket lakberendezési áruházakban lehet venni, mivel ezek többször is felhasználhatók. Magyarországon is sikerült csökkenteni a forgalomban lévő műanyag zacskók számát: egy személy évente már csupán nyolcvan darabot használ el, szemben a hat évvel ezelőtti 160-nal. Mindez annak köszönhető, hogy jelentős mértékű termékdíj megfizetését írta elő 2012-ben a kormány. További hulladékcsökkenéshez vezethet, hogy januártól nőtt az egyszer használatos műanyag poharak, edények, evőeszközök termékdíja is.

Középmezőnyben

Az Európai Unióban naponta fejenként több mint 1,3 kilogramm szemetet termelünk, így 24 óra alatt több mint 663 ezer tonna hulladék keletkezik. Ezek jó része PET-palackból áll. Ami az éves mennyiséget illeti, személyenként a legtöbb hulladék, 760 kilogramm Cipruson keletkezik, a második helyen Luxemburg áll, majd Dánia és Írország következik. A legkevesebb, 400 kilogramm alatti csoportban Litvánia, Szlovákia, Románia, Csehország, Lengyelország, Észtország és Lettország található. Utóbbiban egy fő csupán 304 kilogramm kommunális hulladékot „termelt” 2017-ben. Magyarország a középmezőnyben van 413 kilóval, amelyből 86 kilogramm a műanyag. Ennek jó része szelektálatlanul kerül a kukába, pedig csupán 86 kilót tesz ki belőle a csomagolóanyag mennyisége. A teljes lakosságra vetítve az arány évi 2,5 millió tonna szilárd hulladék, ebből a mennyiségből 860 ezer tonna a műanyag csomagolóanyag. Hazánkban az összes települési szilárd hulladék 70-75 százaléka kerül a legális lerakókba, tíz százaléka az égetőművekbe, a maradékot pedig elszórják. A háztartásokon kívül Csehországban az építőipar, Finnországban a víztisztítási üzletág, Japánban a feldolgozóipar felelős a legtöbb hulladékért. A tagállamokat vizsgálva a hulladék legnagyobb részét Németországban dolgozták fel (66 százalék), de hasonlóan jó tendenciát mutatott Ausztria (59 százalék), Belgium (54 százalék), Hollandia (53 százalék) és Olaszország (51 százalék) is.