Az V. kerület sok éve tartó megújulásának újabb hullámában elkészült a József nádor tér. Az eredmény: felemás. A tér közepén álló József nádor szobor épp idén másfél évszázados, s a patináját megőrizve, ugyanakkor gondosan restaurálva került vissza a helyére. A tér maga pedig valóban egybeforrt „a legmagyarabb Habsburg”, a nádori tisztséget 1796-tól egészen 1847-es haláláig betöltő József tevékenységével és örökségével.
A mai tér ugyanis a XVIII. század végétől a várfalaitól épp megszabadult Pest első megszépülő külvárosi központja lett. A Lipótváros pár évtized alatt – mára sajnos legnagyobb részt eltűnt – klasszicista mintavárosrésszé növekedett, s a Salz Platz, a későbbi József tér a gyarapodó polgárváros új piac- és sétaterévé lépett elő. Már 1805-ben városrendezési tervben szabályozta a környéket Hild János, s a munkálatok fölött bábáskodott József nádor is.
Pest és Buda csinosítási küzdelmeiben a lokálpatrióta Habsburg komoly bajtársra – s alkalmankénti vitapartnerre – akadt Széchenyi István személyében. A mai nagy városfejlesztéseket övező végtelen viták – több fát, vagy kevesebbet? – pontosan ugyanígy léteztek a dicsőséges reformkorban is. József nádor a kertészkedés és a természet nagy barátja volt, de a városi parkok létesítését szorgalmazó Széchenyi István maga jegyezte fel a naplójába: „A fákra nézvést, miket ültetni akarok, a nádor kipirult arccal és felforrt epével jelentette ki »megtiltaná«.” A nádor ugyanis azt tartotta, hogy a fák nem a városba, hanem az erdőbe valók.
Nos, ezeket a vitákat ugyanakkor most is végig kell vinni, különösen, ha a változó klímára, az egyre forróbb és elviselhetetlenebb budapesti nyarakra gondolunk. Egyértelmű: a városnak több zöldfelületre és főleg több fára, árnyékra, utca- és homlokzatfelületeket hűsítő megoldásokra van szüksége. És az elmondható: a belváros legközepén található József nádor tér nem lett zöldebb és árnyékosabb, mint korábban. Sajnos.
Felújításra, átgondolásra persze szükség volt: sok más belvárosi társához hasonlóan ezen a téren is évtizedekre megállt az idő. Felszíni parkolóval és rég elkopott gyepfelülettel vegyes, ugyanakkor hatalmas fákkal takart terület volt, amelyet gyakran igénybe vettek a belváros hajléktalanjai is. A változtatás azonban nem állt meg a zöldfelületek rendbetételénél, a parkolás újrarendeződésénél: tarvágást csináltak faltól falig, és kifúrtak egy komplett mélygarázst.