A svéd szerző a nagy angolnamisztikum felgöngyölítését vállalta, könyvében jut hely a Bibliának, Arisztotelésznek, és bármilyen hihetetlen, a pszichoanalitikus iskola megalapítója, Sigmund Freud is elbíbelődött ezzel az élőlénnyel. Neki kellett megtalálni az angolna heréjét – a nőstény angolna ivarszervét 1777-ben írták le, de hímnemű példányra nem bukkantak. A bécsi egyetem tehetséges diákját küldték el 1876-ban a trieszti kutatólaboratóriumba, hogy találjon hímnemű példányt az Adriai-tengerből ezerszámra kifogott angolnák között. Kudarcot vallott… Szűkös a hely arra a temérdek érdekességre, amelyet a svéd szerző összegyűjtött, beletuszkolt ebbe a kötetbe.
A könyv a misztikus hal titkainak ismertetésén túl a szerző családjáról hasonló erősséggel szól. Az angolna és a nagyapa, apa, barátok viszonyát taglalja, a halfogás csalafintaságairól, horgokról, varsákról olvashatunk. A svéd társadalom átrendeződéséről, a világról, rólunk, jelenünkről és nem túl biztató jövőnkről. Arról, hogy vannak lények, amelyek visszatalálnak a bölcsőjükhöz.
Az üzenet fájdalmas: az angolnaállomány a korábbi töredékére apadt, ha nem vigyázunk, ennek is búcsút inthetünk. Ha egy könyv elgondolkoztat, ha tud újat mondani, érdemes az olvasásra. Ez az esszéregény vastagon ilyen.
(Patrik Svensson: Tenger a tengerben – A Sargasso-titok. Ford.: Papolczy Péter. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019, 280 oldal. Ára: 3999 forint)
