Elöljárójának írott búcsúlevelében – többek között – azzal indokolja döntését, hogy „a spirituális erőnk megfogyatkozása arányban áll azzal, hogy nem a feladatunkra koncentrálunk, és a zászlóvivőket, mint Bálint atyát és maradék társait, belülről is eltiporják”. Szeretett plébánosa pedig a következőket kínálja útravalóul: „Szentharang mindig hazavár, ha a jövőben erre jársz, ide mindig hazatérsz. Köszönöm a becsületes munkádat és azt, hogy amikor szidták a háta mögött az öreg plébánost, te mindig megvédtél. Régen fiatal papként faggattam az embereket, hogy jók-e. Ma tudom, a legfontosabb, boldogok-e. A boldogság az Úr ajándéka. Mások elhibázott életét, rosszindulatát nem tudjuk helyrerakni, de magunk lehetünk boldogok és teljes emberek.” Mihály a hívektől így köszön el: „Az emberek elfelejtettek magukba nézni. Szövetségesek nélkül nincs győzelem. Ha a mi embereink is a másik oldalnak dolgoznak, nem nyerhetünk. Ezzel együtt is köszönöm a sok derűs hittanórát, az érdeklődő diákokat. A sok névtelen jóakaratú hívőt és igaz embert. Sajnálom, hogy a világ elrontja őket ártatlanságuk hajnalán. Az igazi bűnbánók még sokszor magukra maradnak.”
Kivetkőzve Mihály családot alapít, a helyi újság szerkesztője lesz. Előfordul, lehetséges ilyen. Példának mégsem állítható, mert az eleve elrendeltetett jóság nem adhatja át helyét a gonoszságnak, hiszen ha megtenné, annak végzetes következményei lennének az egyház és a világ sorsát illetően.
(Pete Polgár Máté: Egy ördögűző végnapjai. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Szombathely, 2019, 224 oldal. Ára: 2580 forint)
