[…] Másik alattomos sajátsága a mustárgáznak, hogy a már megtámadott ember nem veszi észre, milyen veszedelmes anyaggal került érintkezésbe. Akinek testébe behatolt a mustárgáz, az gyakran órákon keresztül semmi feltűnőt sem érez, pedig esetleg már a halállal van eljegyezve. Hasonló ez a járványos betegségekkel való fertőződéshez, amelyeknél szintén hosszabb lappangási idő telik el a fertőzés pillanata és a betegség első tüneteinek megjelenése között. Csak órákkal az yperit-tel való érintkezés után, amikor az illető gyakran már el is hagyta a gázzal elárasztott vidéket, mutatkoznak az első aggasztó tünetek. A bőrfelületnek azokon a pontjain, amelyekkel a mustárgáz érintkezett, eleinte csak a bőr pirosodása, azután viszkető érzés, később az égési sebekhez hasonló elváltozás mutatkozik és kínzó fájdalmak lépnek fel. Lassanként kialakul a bőrnek egy fájdalmas és nagyon hosszadalmas betegsége. A mustárgáz megtámadja és elpusztítja a szöveteket, szerencsétlen áldozatát megkínozva és hosszú időn keresztül harcképtelenné téve.
(Kincses Kalendáriom, 1931)
*
Gáztisztjeink megfelelőnek találták az időjárási viszonyokat. Mivel az olaszok várható támadásának előjelei is szorítottak, ezért fél hat órakor fellőtték a gázcsapok kinyitását elrendelő sárga színű rakétákat. Erre minden ember feltette gázálarcát, a palackoknál készenlétben álló sappeurök pedig kinyitották a gázcsapokat: az árokból előre nyújtott ólomcsövekből elindult a zöldessárga halál. A hátsó légáramlat 1–2 m magas ködfelhő alakjában vitte az olasz állások felé. Egy perc múlva elhallgatott az olaszok szórványos puskatüze, és árkaikból kiugrálva, futva menekülő olaszokat láttunk. Katonáink megdöbbenve nézték a szokatlan eseményt, de nem lőttek a menekülőkre. Csapataink csendben várták a gázfelhő elvonulását. Hosszú ideig ültek még állásaikban, mert még jó álarccal sem volt ajánlatos ilyen mérges gázba bemenni. Honvédeink csak 6 óra után indultak előre – de akkor sem az egész rajvonal, hanem csak önként jelentkező erős járőrök. Akkor már álarc nélkül lehetett óvatosan előnyomulni, a gáz ugyanis részint elszállt, részint a nedves talaj lekötötte. Az olasz árkok némák voltak: halottak borították, akiket hirtelen lepett meg, illetve álmukban talált a tömény gáz. Egy magasabb helyről, amelyet a gázfelhő elkerült, az általunk „Haláldombnak” nevezett hírhedt 197-es magaslatról az ott életben maradt olaszok géppuska tüzet nyitottak, de lövéseik hatástalanok voltak.
