– Miközben készültem a beszélgetésünkre – megtaláltam a honlapját is –, feltűnt, hogy a kilencvenes években számos interjút adott, az utóbbi tíz évben viszont alig.
– Én is ezzel akartam kezdeni. 2010 óta, annak ellenére, hogy többször megkerestek, nem vállaltam beszélgetést. Elsősorban azért nem, mert egy időben sok interjút adtam, és minden elmondtam, amit akartam. A honlapon, amit a rajongóktól kaptam az egyik születésnapomra, mindegyik olvasható. Miután 2012-ben elment a férjem, Oroszlán, többen szerették volna, ha nyilatkozom, de visszavonultam. Most a közös ismerősünk miatt vállaltam az interjút, és mert az önök újságja volt a férjem kedvenc lapja.
– 1998-tól tíz évig a Kecskeméti Katona József Színház sikeres művésze volt.
– Igen, ott kaptam az összes díjamat. A társulat még az egy évben legtöbb díjat kapó színésznő díját is megszavazta nekem. 2005-ben a POSZT-on a legjobb mellékszereplő, Kecskeméten az évad színésznője lettem, a kritikusok, a közönség díját és a Jászai Mari-díjat is átvehettem, utána pedig a Magyar Arany Érdemkeresztet. Erről senki nem írt.
– Azt sem találtam meg, hogy a sikeres színésznőből hogyan lett az Aranytíz Kultúrház ügyvezetője.
– Bulvárellenes vagyok, amióta nálunk is megjelentek azok az újságok, amelyek arról írnak, hogy mi a kedvenc ételünk vagy milyen színű a bugyink. Azelőtt nívós újságok címlapjain szerepeltem. Anyukám gyűjti a rólam megjelent cikkeket, ahol a munkáimról beszélgettünk, a sportról, a lovaglásról, a motorozásról. Én mindig vállalom a véleményemet, de a magánéletemről nem szeretek mesélni. Sok helyre hívnak, például sorozatokba, de azt sem vállalom. Szép szakmai múltam van, büszke vagyok rá. Ez már nem az én világom. 2008-ban Kecskeméten, az igazgatóváltás idején kiálltam a régi igazgatómért. Az új vezető, Cseke Péter nem tartott igényt tovább a munkámra. Miután az Aranytíz igazgató asszonya meghalt, a polgármester megkérdezte, hogy vállalnám-e a feladatot. Vállaltam.
– Milyen érzés volt? Nem ijedt meg a gazdasági feladatoktól?