Már megint a farok csóválja a kutyát, és a mindenkinek való megfelelési kényszerében tobzódó Európa saját történelmét, sok ezer éves kultúráját és országainak öntudatát köpné szembe, csak hogy ne legyen feszkó. A kulturáltság alapvető ismérve, hogy megtiszteljük a másikat azzal, hogy betartjuk a játékszabályait. Muszlim országokban magától értetődő, hogy nem flangálunk hiányos öltözetben, hogy a templomokban és szent helyeken elfedjük a vállainkat, még akkor is, ha negyvenhét fok van árnyékban. Európa viszont most igencsak vesztésre áll, mert azt gondolja, hogy a nagyvonalúság és a másokhoz való alkalmazkodás a nyerő taktika ahelyett, hogy ugyanazt a tiszteletet várná el a pályán a többi játékostól, amelyet ő maga már megadott nekik.
Globális identitásválságban szenvedünk. Miközben másra sem vágyunk, mint lelki békére, és hogy azért szeressenek és tiszteljenek, amilyenek vagyunk, folyamatosan elhazudjuk a múltunkat. Nem állunk ki saját értékeinkért. Tegnap egy szobordöntés, ma egy fügefalevél, holnap pedig méretes pelenka lesz a lovas szobrok paripáin is! Tipp: a pucér Botticelli-angyalok felöltöztetése a pedofília vádját elkerülendő, Bernini Perszephoné elrablása című szobrának bezúzása, amiért nemi erőszakot ábrázol, esetleg speciális, akadálypálya-szerű píszí útvonalak megtervezése a Louvre-ban a különféle dolgokra érzékeny közönség számára. Sóhaj. Jó mély.
