Több mint szeretetbonbon

A karácsonyra kapott kisállatok nem feltétlenül jönnek ki a megajándékozottakkal. Ilyenkor menhelyre kerülnek, majd ideiglenes befogadókhoz.

A befogadás nem egyenlő a simogatással, ellátási felelősséggel is jár Fotó: Békés Megyei Hírlap–Bencsik Ádám

A karácsonyra kapott kisállatok nem feltétlenül jönnek ki a megajándékozottakkal. Ilyenkor menhelyre kerülnek, majd a túlterheltség okán ideiglenes befogadókhoz. Ám a hasonló önkéntes munka Magyarországon még gyerekcipőben jár. A gyönyörű fehér kiscica a könyvespolcon pihen. Tolsztoj Háború és békéjének puha kötése épp elég nagy és kényelmes, hogy kilós súlyát megtartsa. Hógolyó szereti a magas helyeket, az ideiglenes befogadó Júlia aggódott is, mi lesz, ha meglátja a karácsonyfát.

– Ez volt az első karácsony, amelyet ideiglenesen nálunk lévő cicával töltöttünk. Az ideiglenes befogadás sok tekintetben a tanulásról szól. Mindig a saját kárunkon látjuk, ha valamit nem csináltunk elég jól. Az első napokban előfordul, hogy csak a romokat takarítjuk az állatok után, de olyan is történt, hogy annyira félt a hozzám került cica, hogy napok után mert csak előbújni az ágy alól – meséli a már negyedik cicáját átmenetileg gondozó Júlia, aki régóta szeretett volna valamilyen önkéntes munkát végezni. Az év elején jelentkezett a Noé Állatotthonhoz, és azóta folyamatosan gondoz macskákat.

Mivel a menhelyek rendre hely- és alkalmazotthiánnyal küzdenek, az ideiglenes befogadók munkája nélkülözhetetlen. Rendszeresen keresik az önkénteseket, mivel nincs központi rendszer, ahol az állatbarátokat nyilvántartanák. Általában nyugdíjas hölgyek és egyetemisták vállalják a néhány hetes vagy akár több hónapos elfoglaltságot. Ezzel speciális közösségek alakulnak ki, amelyek különösen az idősek számára jelentenek kapaszkodási pontot. Nemcsak állatokkal tölthetik idejüket, de emberi kapcsolataik is megszaporodnak.

Általában a harmadik befogadott után válik könnyebbé a helyzet, a legtöbb befogadó legalább egy állatot nem ad tovább. Magyarországon Nyugat-Európához képest még viszonylag kevesen végeznek hasonló önkéntes munkát. Ezalatt etetni, itatni kell az állatokat, gondoskodni gyógyszerezésükről, orvosi ellátásukról, illetve a napi játékról. A költségekhez a különféle szervezetek másként járulnak hozzá. Van, ahol mind­össze az időt és gondoskodást kérik a befogadóktól, máshol csak az orvosi vizsgálatokat állják, az ennivaló- és az alomköltségek már a befogadót terhelik.

A befogadás nem egyenlő a simogatással, ellátási felelősséggel is jár
Fotó: Békés Megyei Hírlap/Bencsik Ádám

Sajtóhírek szóltak az első és a második hullámban arról, hogy az emberek tömegével jelentkeztek (ideiglenes) befogadónak csak azért, hogy a kutyákkal megszeghessék a kijárási korlátozás szabályait. Császár Margit, a Budaörsi Állatmenhely vezetője és Schneider Kinga, a Noé Állat­otthon Alapítvány munkatársa is egyetért abban, hogy a pandémia valóban növelte az örökbefogadási kedvet, ám az nem a felelőtlen szabályszegési igényből származott, hanem az emberek magányosságából.

Az ideiglenes befogadás és az örökbefogadás is óriási felelősség, amelybe nem lehet csak úgy belevágni. Császár Margit szerint hozzájuk egyetlen állatot sem hoztak vissza azok közül, amelyeket a koronavírus miatti bezártság okán fogadtak be.

– Tévedés azt gondolni, hogy hasunkra üthetünk, és bemehetünk bármelyik menhelyre, hogy onnan egy állattal térjünk haza. Legalább háromszor kell találkoznia a gazdijelöltnek az állattal ahhoz, hogy lássuk, megfelelő-e köztük a kapcsolat. Mindig az állat választ. Ha otthon már van másik háziállat, akkor megkérjük, hozzák el őt is, a nagymamával, kisgyerekekkel, mindenkivel együtt, aki kapcsolatban áll majd az állattal. És csak akkor kaphatják meg, ha látjuk, jó helyre kerül a védencünk – magyarázza Császár Margit.

– Az ideiglenes befogadás kapcsán szokták tőlem kérdezni, mennyire megerőltető az állatok és az emberek számára – mondja Schneider Kinga. – Valóban megviseli a kutyákat, macskákat és az embereket is a költözés, de sokkal nagyobb a haszon, mint a lelki teher. Egy menhelyen nincs lehetőség az állatok minden rezdülésének megfigyelésére, az ideiglenes befogadóknál azonban kiderül, mit szeretnek, helyezhetők-e más állatok vagy gyerekek mellé, mit esznek, mennyire „szociálisak”. A mentett állataink sokszor betegek vagy nem bíznak az emberekben, az ideiglenes befogadók pedig sokat tehetnek, hogy könnyebben be tudjanak illeszkedni új otthonukban.

Júlia például hatalmas győzelemként élte meg, mikor az előző befogadott cirmos cicája több hónapos simogatás után elkezdett dorombolni. Szerinte azért fontos az ideiglenes befogadás, mert a felnőtt, problémás macskák esetén nem praktikus, hogy akár hónapokig kennelben éljen az állat. Császár Margit is egyetért, hogy a macskák esetében hosszabb lehet az örök­befogadási idő, mivel többen szeretnének kutyát, mint macskát, viszont több cica születik, mint kiskutya. Véleménye szerint életveszélyesek lehetnek a menhelyek sok sérült, műtétre szoruló állat számára, ha nincsenek megfelelően beoltva.

A szakértők fájlalják, hogy a pandémia kapcsán mennyi negatív hír jelent meg az örökbefogadásról. Törvényileg a menhelyek is zárva tartanak, ha az állatkert zárva van. Schneider Kinga számos kollégájával beszélt, miután látta a híradásokat, hogy bizonyos befogadók csak a szabályok áthágása miatt jelentkeznek, és arra jutott, hogy ez messze nem igaz, mind­össze egyetlen vidéki menhely tapasztalt hasonlót. A pandémia a karácsonyi örökbefogadásokat is átírta. A korlátozások miatt kevesebben jelentkeztek kisállatért.

Az állatajándékozást nem ajánlják a hozzáértők, mivel fontos, hogy a jövendő gazda és a kisállat jó kapcsolatot ápoljon. Gyakorta előfordul, hogy az ünnep után számos kidobott állatot kell megmenteni az utcáról, mivel mikor a kisgyerek rájön, hogy a kutyát vagy macskát nem elég akkor simogatni, amikor neki éppen ehhez van kedve, hanem komoly felelősséggel és ellátási kényszerrel jár, már nem akarja vállalni. Ahogy Császár Margit fogalmaz, minden állat több mint egy doboz bonbon, és jó lenne, ha ezt a szülők és nagyszülők is észben tartanák.