A pandémia sok furcsaságot eredményezett a nyugati világban. Szülők fedezték fel, hogy gyerekeikkel közös program lehet a takarítás, a szinglik óriásmackókat vásároltak magányuk enyhítése érdekében, elterjedtek az online esküvők, és a világ berendezkedett a home office-ra. Utóbbi messze nem való mindenkinek, bár kutatások szerint a távmunka hatékonyabb az irodai munkavégzésnél. Shoshana Deutschkron, az Upwork alelnöke szerint az ipari forradalom idején nem volt más lehetőség, mint időre megjelenni a gyárban, és dolgozni a futószalag mellett.
Azonban ahogy a laptop, a tablet és a telefon munkaeszközzé vált, egyre kevésbé igaz a Brigham Young Egyetem kutatása, amely szerint a home office-ban dolgozók a munkaidő ötvenhetedik órájában jutnak el az irodai munkavégzés harmincnyolcadik órájában mért stressz-szintre.
Ugyanis egyre többeknek van elege a Zoom-, Meet- és Skype-meetingek technikai problémáiból, és vágynak a kollégák társaságára, szeretnének visszamenni dolgozni.
Az oltások ellenére még nagyon messze van, mire visszatérhetünk a rendes kerékvágásba, így az irodai munkások sem várhatják a közeljövőben tartott társas ebédeket. A társas étkezés Mekkájában, Franciaországban új munkaügyi törvényt hoztak: ismét engedélyezik, hogy a dolgozók az asztaluknál fogyasszák el az ebédet. Eddig a francia étkezési szokások egyenesen tiltották, hogy valaki a monitor előtt görnyedve kanalazza a déli salátát, sőt meg is büntették azokat a cégeket, amelyek engedélyezték a számítógép melletti falatozást, mivel azt a kizsákmányolás példájának tekintették.
Anglia és Amerika irodáiban megszokott, hogy a munkavállalók e-mail-rengeteg közepette kapjanak be néhány falatot, annak ellenére, hogy egyre többen figyelmeztettek már ott is a vírus előtt is: meglehetősen udvariatlan, ha egy kolléga halat vagy csípős curryt eszik.
André Spicer, a Cass Business School viselkedéstudományi professzora szerint ha az ember nem megy el ebédelni, akkor csökken a koncentrálóképessége. Számos más kutatás is bizonyította, hogy a máshol elfogyasztott ebéd növeli a produktivitást, az angolok és amerikaiak azonban ennek ellenére szeretnek az asztaluknál étkezni.
Sőt az amerikaiak számára komoly fricskaforrás a franciák által kedvelt hosszú ebédidő. A sokat bírált, klisékkel teli Emily Párizsban című film egyik jelenete is erről a különbségről szól. Ott Emily francia főnöknője nem értékeli, hogy a szorgos amerikai már reggel kilenc előtt az iroda ajtajában toporog, mivel ő maga inkább délelőtt tizenegy környékén lejt be munkahelyére, csak hogy nem sokkal később kétórás ebédszünetre távozhasson. A helyzetet Agnès Dutin nyugdíjas fordító úgy kommentálta a The New York Timesnak, hogy a francia és az amerikai munkamorál egészen más, hiszen az embernek „csak egy élete van”, ezért szükség van némi szünetre, hogy másképp lássa a dolgokat. Ráadásul azt már a Twitter európai központjában is bizonyították, hogy
a közös étkezés valójában kiváló csapatépítő tréningként is szolgálhat.
