Pome! Felkaptam a fejem a szlovák „Gyerünk!” egyszerűsített verziójának hallatán a DAC–Zsolna U 19-es korosztályú bajnokin. A hazai dunaszerdahelyiek buzdították egymást ekképpen.
A mérkőzés ideje alatt egy-két magyar mondat is elhangzott, de zömében szlovákul szóltak egymáshoz a felvidéki magyar klub fiataljai, s a mérkőzés lefújása után is a szlovák labdarúgó-válogatott drukkereire jellemző Héja, héja, héja Slovensko című dal „dacosított” verzióját énekelték a 4–2-es győzelmük ünneplésekor.
Hogy is van ez? – kérdezhetnénk, hiszen a DAC-ról az a képzet él bennünk, hogy a – jelentős mértékben magyarországi tőkéből is finanszírozott – dunaszerdahelyi futballklub a magyar identitás legismertebb végvára a Csallóközben, sőt az egész Felvidéken. A jelenségen még sincs okunk meglepődni. A DAC magyar jellege mellett professzionális futballklub, az utánpótlásbázis nemcsak a környékről toboroz futballistapalántákat, hanem lényegében egész Szlovákia, sőt a környező országok területéről is. Az akadémisták névsorát végigböngészve nagyjából fele-fele arányban találunk magyar és szlovák neveket, ami ennek ismeretében szinte kedvező arány.
Egy dal karrierje
A 2018-ban megnyílt Mol Akadémiában 14 korosztályos csapatban háromszáz labdarúgó útját egyengetik, azok kerülhetnek a valóban kivételes körülmények közé, akik azonosulni tudnak a klub szellemiségével. Mint azt a nevelőközpont egyik munkatársa is megerősítette, a magyar nyelv ismerete inkább csak ajánlott, de nem kötelező, hiszen az akadémián anyanyelvünk mellett a szlovák és az angol is jelen van a hétköznapokban.
A lelátón még más a helyzet. Az egyébként nagy érdeklődést vonzó utánpótlás-mérkőzésen is kizárólag magyarul szólt a buzdítás, a szurkolók csak akkor váltottak a többségi nyelvre, amikor a bírói stábnak címezték véleményüket…
Feltűnt, hogy a korlát mellett állva – a magyaroktól tisztes távolságra – egy férfi szlovákul beszélget a fiával. Odaléptem hozzájuk, és megkérdeztem: – Mit szólnak hozzá szlovák ismerőseik, hogy a magyar DAC-nak szurkolnak? – Mindössze fanyar mosoly volt a válasz. A közelben álló másik szlovák DAC-drukkertől még annyi sem. Érdeklődésemre nagy sietősen inkább a pálya másik oldalán keresett helyet magának… Náluk jóval beszédesebbnek bizonyult a sárga-kékek egyik törzsszurkolója, Pálinkás Libor. A 78 éves férfi 15-20 éve lett a klub drukkere, amikor Dunaszerdahely környékére költözött. A szerelem olyannyira elmélyült, hogy az utánpótláskorú csapatok mérkőzésein is részt vesz. A Zsolna elleni összecsapásra DAC-mezben, az egyesület címerével díszített sapkában és sálban érkezett, s hacsak teheti, az idegenbeli túrákat sem hagyja ki.