Pome! Felkaptam a fejem a szlovák „Gyerünk!” egyszerűsített verziójának hallatán a DAC–Zsolna U 19-es korosztályú bajnokin. A hazai dunaszerdahelyiek buzdították egymást ekképpen.
A mérkőzés ideje alatt egy-két magyar mondat is elhangzott, de zömében szlovákul szóltak egymáshoz a felvidéki magyar klub fiataljai, s a mérkőzés lefújása után is a szlovák labdarúgó-válogatott drukkereire jellemző Héja, héja, héja Slovensko című dal „dacosított” verzióját énekelték a 4–2-es győzelmük ünneplésekor.
Hogy is van ez? – kérdezhetnénk, hiszen a DAC-ról az a képzet él bennünk, hogy a – jelentős mértékben magyarországi tőkéből is finanszírozott – dunaszerdahelyi futballklub a magyar identitás legismertebb végvára a Csallóközben, sőt az egész Felvidéken. A jelenségen még sincs okunk meglepődni. A DAC magyar jellege mellett professzionális futballklub, az utánpótlásbázis nemcsak a környékről toboroz futballistapalántákat, hanem lényegében egész Szlovákia, sőt a környező országok területéről is. Az akadémisták névsorát végigböngészve nagyjából fele-fele arányban találunk magyar és szlovák neveket, ami ennek ismeretében szinte kedvező arány.
Egy dal karrierje
A 2018-ban megnyílt Mol Akadémiában 14 korosztályos csapatban háromszáz labdarúgó útját egyengetik, azok kerülhetnek a valóban kivételes körülmények közé, akik azonosulni tudnak a klub szellemiségével. Mint azt a nevelőközpont egyik munkatársa is megerősítette, a magyar nyelv ismerete inkább csak ajánlott, de nem kötelező, hiszen az akadémián anyanyelvünk mellett a szlovák és az angol is jelen van a hétköznapokban.
A lelátón még más a helyzet. Az egyébként nagy érdeklődést vonzó utánpótlás-mérkőzésen is kizárólag magyarul szólt a buzdítás, a szurkolók csak akkor váltottak a többségi nyelvre, amikor a bírói stábnak címezték véleményüket…
Feltűnt, hogy a korlát mellett állva – a magyaroktól tisztes távolságra – egy férfi szlovákul beszélget a fiával. Odaléptem hozzájuk, és megkérdeztem: – Mit szólnak hozzá szlovák ismerőseik, hogy a magyar DAC-nak szurkolnak? – Mindössze fanyar mosoly volt a válasz. A közelben álló másik szlovák DAC-drukkertől még annyi sem. Érdeklődésemre nagy sietősen inkább a pálya másik oldalán keresett helyet magának… Náluk jóval beszédesebbnek bizonyult a sárga-kékek egyik törzsszurkolója, Pálinkás Libor. A 78 éves férfi 15-20 éve lett a klub drukkere, amikor Dunaszerdahely környékére költözött. A szerelem olyannyira elmélyült, hogy az utánpótláskorú csapatok mérkőzésein is részt vesz. A Zsolna elleni összecsapásra DAC-mezben, az egyesület címerével díszített sapkában és sálban érkezett, s hacsak teheti, az idegenbeli túrákat sem hagyja ki.
Tőle tudjuk meg azt is, hogyan lett a jól ismert Nélküled a DAC klubhimnusza. A sárga-kék együttes mérkőzésein szinte Világi Oszkár, a klub tulajdonosának érkezésével párhuzamosan, 2014-ben kezdték el énekelni az Ismerős Arcok nevű együttes dalát, ami ennek köszönhetően a nemzeti összetartozás slágerévé avanzsált. Pedig az is csak a véletlen műve, hogy Dunaszerdahelyen klubhimnusz lett. A DAC szpíkere, Bíró Tamás az Új Szó napilapnak adott interjúban árulta el, hogy egy mérkőzés előtt lejátszotta a dalt, ami annyira megtetszett a jelenlévőknek, hogy kérték tőle, hangozzon el máskor is.
– A DAC-nak nem volt indulója a bevonuláshoz, ezért több dalt is kipróbáltak. Egyik sem vált be – idézte fel Pálinkás Libor. – A Nélküled című dalt viszont azonnal magáénak érezte a közönség, olyan volt, mintha rólunk szólna. Ezután már csak a szöveget kellett megtanulniuk az embereknek. Én azzal segítettem, hogy kinyomtattam, osztogattam a szöveget azoknak, akik kértek belőle. Aztán már nem volt rá szükség, hiszen mindenki kívülről tudta.
A Nélküled, akárcsak a magyar himnusz, amelyet szintén rendszeresen elénekelnek a drukkerek a DAC hazai mérkőzései előtt, persze ingerli a Dunaszerdahelyre érkező vendégszurkolókat. Különös helyzetben vannak a csapat többséget képező nem magyar futballistái. Maradjunk annyiban, nem értik a magyar nyelvet, így nekik közömbös mindkettő. Azt persze, ha nem érdekli is őket, tudják, mindez mennyire fontos a magyar szurkolóknak. Aki Dunaszerdahelyre igazol, annak hallgatólagosan ez is benne foglaltatik a szerződésében…
Nincs saját nevelés
Évek óta nincs saját nevelésű magyar játékosa a felnőttcsapatnak, ami a drukkerek nagy bánata, egyben az akadémia kritikája. A hiányérzetet a klub anyaországi labdarúgókkal – jelenleg Kalmár Zsolt, Schäfer András, Hahn János és Szendrei Ákos – igyekszik enyhíteni.
– Hiába szurkolunk, kiáltjuk nekik, hogy mindent bele, a többiek nem értik, mit jelent – sajnálkozik Pálinkás, majd a magyar válogatott játékosokat dicséri: – Zsolti és Andris nagyon lelkes. Utóbbi jobban átérzi, hogy hol játszik, mint mondjuk Dominik Kružliak, aki csapatkapitány-helyettes, de távol van attól, hogy megértse, mi zajlik itt. Nekünk naponta meg kell küzdenünk a magyarságunkért. Magyarországon azt gondolják, hogy ezek csak frázisok, de nem így van. Andris és Zsolti már tudják, és majd idővel Hahn János is megérti, hogy milyen az, ha a bírók folyamatosan az ellenfél javára döntenek vele szemben – tette hozzá.
Másnap nagy volt a nyugalom a központban, még semmi sem utalt arra, hogy alig néhány órával később a felnőttcsapat az idény egyik legfontosabb mérkőzésére, a Nagyszombat elleni kerületi rangadóra készül. Igaz, ahogy az a kisebb városokban megszokott, vasárnap kora délutánig a vendéglátóüzletek is zárva tartottak, tehát nem volt hol gyülekezniük a szurkolóknak. Ez azonban nincs mindig így, mint azt a Turul Bár üzletvezetője elárulta. Két héttel korábban nagyobb volt a nyüzsgés az utcákon és a törzshelyen is, a pozsonyi Slovan elleni derbi napján már délelőtt tizenegykor megkezdődött a hangolás az esti összecsapásra. A bár egyébként is fontos szerepet tölt be a klub életében, Világi Oszkár itt mutatta be először a drukkereknek az új aréna látványtervét, illetve 2017-ig a játékosok is a hely gyakori vendégei voltak.
Ereklyegyűjtés a Turulban
A Turult a sport szeretetének jegyében rendezték be, a környékbeli, illetve a magyarországi futball- és kézilabdaklubok, a labdarúgó-válogatott játékosaitól kapott, esetleg elcserélt sálak és mezek mellett természetesen a DAC-hoz kapcsolódó ereklyék láthatók itt minden mennyiségben, de észrevettem katalán, székely és felvidéki lobogót is. Itt igyekeztünk tájékozódni, vajon a DAC-nak vannak-e szlovák drukkerei, illetve a város szlovák lakossága hogyan viszonyul a klubhoz. A válasz: akadnak szlovák szimpatizánsok, ők azonban nem járnak a Turulba, s szurkolói csoportba sem tömörülnek.
– Olyanról viszont már hallottam, hogy egy szlovák DAC-szurkoló megtanulta a Himnuszt és a Nélküled című dalt, és a stadionban a többiekkel énekli – mesélte az üzletvezető.
Bohuslav Mičlo Dunaszerdahelyen született szlovákként, de neki természetes volt, hogy megtanul magyarul, és a hazai csapatot támogatja. Immáron 64 éve...
– A dunaszerdahelyieket, legyenek akár magyarok vagy szlovákok, nem zavarja, hogy egy magyar klubról van szó, a sajátjuknak érzik a DAC-ot. Bármilyen nemzetiségű játékosok alkossák is a csapatot, csak az eredmény érdekli őket – vélekedett a 74 éves törzsszurkoló. – Én nem éneklem sem a magyar himnuszt, sem a Nélküledet, mert nem tudom a szövegüket. De egyáltalán nem zavar, ha hallom, olyankor a többi drukkerrel együtt én is felemelem a sálam.
Mičlo úr is az egyike lehetett annak a 7030 nézőnek, akik kilátogattak a DAC-nak a nagyszombati Spartak elleni találkozójára. A járványhelyzet alatt is több mint tízezer embert láthat vendégül az impozáns aréna. Ezúttal ugyan nem teltek meg teljesen a lelátók, de ahogy az már a Fortuna ligában megszokott, a forduló legmagasabb nézőszámával ismét a DAC büszkélkedhetett. A buzdításra sem lehetett panasz, a Nélküled és a Himnusz is gyönyörűen csengett, bár az álldogálásomban mellettem ülő két szlovák újságírót egyik sem hatotta meg, csupán egy pillantást intéztek a B közép felé, majd tovább folytatták beszélgetésüket. A vendégjátékosok sem rezeltek be a hazai közönségtől, sőt, első góljukkal már a negyedik percben elszomorították őket, a következő kettővel pedig teljesen elcsendesítették a szurkolókat. 0–3, tovább folytatódott a tavalyi ezüstérmes idénybeli vesszőfutása.
– Látod, kikaptak – szólított meg távozóban a stadionból elkeseredett hangon egy huszonéves srác. Nem várt rá választ, felszívódott a tömeggel. Bár a szurkolók az elmúlt hónapokban leginkább a gyenge szereplés miatt búslakodtak, talán azt sem bánnák, ha szeretett csapatuk teljesítményének javulása mellett végre lenne saját nevelésű játékosuk a felnőttek között.
Fogyókúra
A magyarok száma Szlovákiában rohamosan csökken. Az 1991-ben, majd 2011-ben közzétett népszámlálási adatok szerint húsz év alatt 110 ezerrel lettek kevesebben. Egy évtizeddel ezelőtt 458 ezren vallották magukat magyarnak (a magyar anyanyelvűek száma azonban jóval magasabb volt, 508 ezer fő). A 22 ezres lélekszámú Dunaszerdahely még „tartja magát” – 2011-ben a lakosság 74,5 százalékát jegyezték be magyarként –, pedig a települést sem kerülte el az asszimilálódás. Pozsony közelsége miatt – csak ötven kilométer a távolság – a fővárosból a vidékre vágyó szlovákok vagy éppen az ország más területeiről Pozsony szűk környezetébe költöző emberek számára is ideális helyszín. Emellett a vegyes házasságok és a gyermekek szlovák tanintézményekbe való beíratása (a diákok 63,4 százaléka járt magyar általános iskolába a 2019/20-as tanévben, míg a középiskolák tekintetében 85 százalék volt ez az arány) is közrejátszanak a magyarok számának csökkenésében.
Borítókép: szurkolók DAC–Slovan Bratislava-rangadón. Sál télen-nyáron (Fotó: Nemzeti Sport/Török Attila)
