Kisvártatva elérjük a pontot, ahonnan immár közelebb van a földi pályafutás vége, mint az eleje. Ezt két ismert József Attila-vers tudatosítja: a címadó Lassan, tünődve a szembenézés aktusát örökíti meg, a melankolikusra, de nem lemondóra hangszerelt Talán eltűnök hirtelen pedig az elkerülhetetlen halált.
Mégsem ez a zárótétel, hanem a Weöres Sándor Öröklét című költeményére komponált dúdolgató, mélázó dal, amely az öröknek látszó és múló, valamint a múlónak látszó és örök dolgok viszonyát taglalja, és az élet utáni létezés lehetősége mellett érvel. A Lassan, tűnődve megzenésített versei tehát egybefüggő gondolatmenetet alkotnak, amely átfogja a teljes emberi létet, kezdő- és végpontjai azonban nem a születés és a halál – az előbbit megelőző s az utóbbit követő állapotokba is bepillantást nyerhetünk. Ahogy az egy ilyen korban született album esetében nem is meglepő.
(Gryllus Vilmos: Lassan, tünődve – CD. Treff Kiadó, Budapest, 2021. Ára: 3000 forint)
Borítókép: Egy férfi József Attila verseskötetét olvassa az otthontalanokat segítő Menhely Alapítvány Vajdahunyad utcai nappali melegedője és éjjeli menedékhelyén Budapesten 2017. január 8-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
