Cédulás növények

Digitálisan lesz elérhető Debreczy Zsolt és Rácz István növénybiológusok­ ­átfogó könyve, a Fák világatlasza, amelyhez expedíciókon gyűjtötték ­össze az adatokat. A nemzetközi hírű magyar szakemberek az oktatás szolgálatába állítanák egyedülálló növénygyűjteményüket és a Budakeszin ­található dendrológiai génbankot.

Pilisi Parkerdő, Debreczy Zsolt botanikus Fotó: Teknős Miklós

– Milyen megoldás körvonalazódik?

– A soproni egyetem tudná raktározni a gyűjteményünket. Fábián Attila rektor szerint a legjobb az lenne, ha a tanintézmény egyik fiókintézetévé alakulnánk, és felépíthetnénk azt a herbáriumot is, amelyet a budakeszi ingatlan mellé terveztünk 2003-ban. Mivel ragaszkodunk a megvalósításainkhoz, benyújtottunk egy pályázatot a Kulturális és Innovációs Minisztériumhoz. 

Hiszen sehol másutt nem lehet két óra alatt egy egész világflórán, a földgolyó fontosabb vegetációs régióin átsétálni, csak a mi tanösvényünkön, amelyet geografikusan építettünk fel. Elindul a Kaukázustól, átmegy Japánon, Közép-Kínán, a Himaláján, a Sierra Nevadán, és eljut Észak-Amerika keleti részéig.

 Sajnos sokan nem értik, milyen jelentősége van az oktatásban és a tájesztétikában a távolabbról hozott növényeknek, és az sem fordul meg a fejükben, hogy a gesztenyefa és a japánakác is valamikor tájidegennek számított.

– Az ismeretterjesztő arborétumi munka mellett a hazai élőgyűjteményeket is fejlesztik. Van egy génbankjuk is. Mit őriznek benne?

– A génbank a gyűjteményünkkel párhuzamosan, 2020 óta gyarapodik. Expedíciós növények nőnek benne, részben ezekből fejlesztjük az arborétumokat, amelyeknek a dokumentációja nálunk van. Sokat dolgoztunk a Folly Arborétumon, most a szegedi tanösvényt csináljuk. A pannonhalmi arborétumnak is mi alakítottuk ki az Anatólia-dombját. Ezekre a helyszínekre eredeti termőhelyű vagy valamelyik ismert kutató eredeti termőhelyi gyűjtését telepítettük be. Ugyanezzel a szolgáltatásunkkal a kastélyparkoknak is segítséget szeretnénk nyújtani. Trianon előtt az ország több ezer kastéllyal rendelkezett, amelyek körül szép növénygyűjtemények voltak. Ezek nagy része tönkrement, a növények adatbázisai elvesztek. A rekonstrukció bonyolult, mivel a beültetésre szánt anyagok hitelessége kérdéses.

– Rácz István professzor a kezdetektől a munkatársa?

– A Természettudományi Múzeumban és Amerikában is dolgoztam vele, de ő előbb jött haza, mint én. Engem 1994-ben hívott vissza az igazgató, ám én akkor már megkötöttem a szerződést a kínai expedícióra. Pozitív eredménye is lett ennek, hiszen csak így hozhattam létre magángyűjteményt, amelyben István segítsége is benne van. Ráadásul az expedícióknak köszönhetően rengeteg anyagot juttatunk a múzeumba, köztük a fenyőgyűjtemény jelentős részét.

– Nyolcvanegy esztendős. Reggelente futással kezdi a napot, de könyveket is ír. Mit tervez még?

– Kitaláltam a dendrogén tanösvényt, amelyet először Szegeden valósítunk meg, majd a fehérvárcsurgói kastélyban. A világ dendroflóráját egy húsz-harminc méter széles erdei pászta mentén fogjuk bemutatni, amely így nem zavarja majd a park összképét. Emellett igyekszünk kinevelni az utánpótlást, mivel velünk véget ér ez az irányzat. A természetvadászok inváziója már akkora, hogy ha megnyitnák előttük a kapukat, nem maradna növény Nepálban, figyelmeztettek a kínaiak. Hiszen ami ritkaság, annak pillanatok alatt lába kel a természetben is.

Borítókép: Debreczy Zsolt (Fotó: Teknős Miklós)