Nácik minden ágy alatt

Németország két erőfelmérőre készül vasárnap.

MAGDEBURG, GERMANY - JUNE 04: An AfD ( Alternative für Deutschland) supporter attending the end of Regional State Elections Rally on June 4,2021 in Magdeburg, Saxony-Anhalt, Germany in 2021 has the AfD motif cut into his hair style. (Photo by Craig Stennett/Getty Images) Fotó: Craig Stennett

Lemondásra kényszerült a német kereszténydemokraták brémai vezetője. Ennek nem a hírértéke jelentős, errefelé kevesen hallhattunk azelőtt a tartományi rangú Hanza-város CDU-szervezetének első emberéről. Inkább az, ami mögötte van: Carsten Meyer-Heder a radikális jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párttal való együttműködés lehetőségét kezdte el nyíltan feszegetni. Ez márpedig tabu a német politikában: e párt a teljes politikai paletta megítélése szerint többé-kevésbé arra emlékeztet, azt idézi fel, annak húrjait pengeti, amit a második világháború romjain gründolt szövetségi köztársaság több mint hetven éve igyekszik maga mögött hagyni, meghaladni, elfeledtetni. Ugyanis a hitleri időket. Ez a raison d’être-je, a létjogosultsága. Éppen ezért az AfD politikai karanténban marad akkor is, ha a felmérésekben mostanra átlépte a húsz százalékot, és ezzel erősebb, mint a balliberális koalíció bármely pártja. Alig néhány százalékpont a hátránya a vezető keresztény uniópártok, a CDU/CSU mögött. Már abból botrány lett nemrég, hogy Türingiában a CDU nem polkorrekt módon együtt szavazott az AfD-vel egy genderügyben. (A férfiakat férfinak, a nőket nőnek tekintik…) 

Német zászlók az AfD rendezvényén Fotó: AFP

Németország választ

Ilyen hangulatban készül Németország két e vasárnapi erőfelmérőre, a bajorországi és a hesseni tartományi választásokra. Gazdasági teljesítményüket tekintve a második és az ötödik legfontosabb országrészről van szó, mindketten jelentősebbek, mint Berlin, Hamburg vagy az egykori NDK-s keleti tartományok bármelyike. Mindkettőben az uniópártoké a vezető kormányerő, és ezúttal is győzelemre számíthat a bajoroknál a CSU, Hessenben pedig a CDU. Ami azonban érdekesebb, hogy a három berlini kormánypárt támogatottsága mindkét helyen és egyenként számolva is kivétel nélkül visszaesett, míg az általában a keletnémetek és a frusztrált, nyugati munkanélküliek pártjának elkönyvelt AfD pedig erősödött a nyugati ipar e fellegváraiban. 

A németek belefáradtak a balliberális Scholz-kormány csaknem két évébe. Ezt a felmérések is visszaigazolják. Elegük van a Zöldek által beindított energetikai és woke-őrületből, a világgazdasági hatásokkal is összefüggő termelékenységi megtorpanásból: a német GDP idén a 2019-es szintre eshet vissza. Elégedetlenek a krónikus lakáshiány miatt (a polgárok fele albérletben él, hosszú évekkel ezelőtt érkezett menekültek pedig panziókban, konténerházakban), nyomasztja őket az egyre letagadhatatlanabb migrációs probléma. A menekültügy, a határvédelem és a bevándorlás kérdése az első helyre került a mostani bajor kampányban. A problémák közül a német gazdasági nehézségek a magyar exportipart is elérhetik, és ha Olaf Scholz így folytatja, a végén még visszasírjuk Angela Merkelt. 

A mostani kancellár – Merkel korábbi szürke helyettese – munkamoráljáról egyébként sem zengenek dicshimnuszokat. 

A nemzetközi találkozókon jellemzően kedélyesen mosolyog, az Északi Áramlat felrobbantására rá sem hederített, és még soha senki nem látta bármiért vagy bármi ellen is szenvedélyesen kiállni. Igaz, ebben az esetben Merkel sem tűrte volna meg maga mellett hűséges hadnagyaként. Scholz 2019-ben még a szociáldemokrata pártelnökválasztást sem tudta megnyerni, két éve pedig azért lehetett csak kancellár, mert CDU-s riválisa, Armin Laschet még nála is alkalmatlanabbnak bizonyult. Fő feladatának most alighanem recsegő-ropogó koalíciójának összetartását tekinti. Ha most rendeznék a Bundestag-választásokat, tíz aktív szavazóból csak négy (minden tíz németből pedig három) voksolna a jelenlegi kormánypártokra. Viszont csak két év múlva tartják meg őket. 

A nagy kérdés, van-e vajon valós politikai alternatíva. A jelenlegi erőviszonyok mellett reális ugyan, hogy a CDU/CSU 2025-ben újra a szövetségi kormány élére kerüljön, de mit is jelentene ez? Friedrich Merz, akit pedig a konzervatívok nagy reményeket táplálva vártak a kereszténydemokraták élére, eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A CDU morog a kormánypártokra, mint kutya a kerítésnél, ám ennél többre nem futja neki. Van egy másik és ezzel összefüggő probléma is. 

A német nagypolitika átalakult az elmúlt évtizedekben. A két nagy erő – uniópártok és szociáldemokraták – egyaránt meggyengültek, Konrad Adenauerhez, Helmut Schmidthez, Helmut Kohlhoz, Franz Josef Straußhoz mérhető vezető egyéniségek egyik oldalon sem bukkantak fel. 

Megerősödtek és állandó potenciális koalíciós partnerré lettek ellenben országos és tartományi szinten is a Zöldek, a liberálisok, sőt (baloldali vezetésű kormányok esetén) a szélsőbaloldali Die Linke is. A fősodorbeli pártok már tartományi szinten hasonultak egymáshoz. Valóban konzervatív kormányzás következne Németországban, ha a CDU/CSU megnyerné a 2025-ös választást, és egy vagy két említett „partnerrel” a nyakán ismét kormányra kerülne? A jelen feltételrendszerben aligha. 

Boszorkányüldözés Németországban

Márpedig a feltételrendszer aligha változik, amíg az AfD-t páriaként kezelik, és országosan több millió szavazópolgár ezáltal hiába adja le a szavazatát azon túl, hogy legalább kiadja egy időre a mérgét. Hogy rendszeren kívül tartsa ezt a bevándorlásellenes pártot – elvégre a „jelzőlámpa-koalíció” 2021-es szerződése szerint Németország immár hivatalosan is „sokrétű bevándorlótársadalom” (vielfältige Einwanderungsgesellschaft) – a német elit minden AfD-s ágy alatt nácikat keres, hogy igazolja a kifeszített egészségügyi kordont. Most például Björn Höckét, a párt türingiai erős emberét állítják bíróság elé, mert egy nagygyűlésen a náci rohamosztagosok, az SA jelszavát használta. A német közmédia és sajtó mindent megtesz a jobboldaliak (ez német nyelvterületen eleve megbélyegző kifejezés) hiteltelenítéséért. Egy ilyen médiakörnyezetben az AfD-szimpátia nyílt megvallása kockázattal is jár, amit csak független egzisztenciák, például sikeres vállalkozók vagy alacsony státusúak engedhetnek meg maguknak, nem tartva a társadalmi megbélyegzéstől. Egyelőre nem tudatosult, hogy sok millió – nyilvánvalóan nem náci – polgár szavazatának a semmibevétele a demokrácia nagyobb problémája lehet, mint az AfD.                  

Borítókép: Az AfD támogatója a párt logójával a hajában (Fotó: Getty Images)