Ez a cikk arról is szólhatna, hogy száz éve jelent meg Lukács Györgytől a Történelem és osztálytudat, de mégsem erről szól majd. Mindent és mindenről a maga helyén: Robert Zwarg filozófus például lepedőnyi cikkben tekint vissza a marxista alapműre az nd, az egykori keletnémet kommunista párt orgánuma, a Neues Deutschland mai utódlapjának hasábjain. Nálunk az 1919-es Tanácsköztársaság egykori funkcionáriusának szobrát néhány éve elvitték a budapesti Szent István parkból – lássuk be, jobb időket élünk, mintha államalapító királyunkét vitték volna ki a Lukács György parkból –, a hazai marxista filozófia tótumfaktumának egykori Belgrád rakparti lakásából kialakított Lukács-archívum honlapja pedig öles betűkkel hirdeti: az intézmény csaknem kétezer napja zárva tart. Tempora mutantur: Jan Bentz német filozófiatörténésszel most a Mathias Corvinus Collegium Roger Scrutonról elnevezett közösségi terében ülünk éppen, amelynek kávézójában a papíralátétek a nemcsak világhírű, de igen divatossá lett angol konzervatív filozófustól (1944–2020) vett idézettel szolgálnak szellemi táplálékul. A konzervativizmus a reneszánszát éli, Magyarországon pedig különösen hívószóvá lett. Valaha a kandalló mellett ülve a macskájukat simogató öregemberek maradi gondolkodásával kapcsolták össze, most viszont körbenézve azt látjuk: a nyári szünet dacára rövidnadrágos fiatalok adják egymásnak a kilincset a magyar konzervativizmus e budai szellemi műhelyében.
Jan Bentz az augusztust tölti Budapesten az MCC vendégkutatójaként; a domonkos rendi, oxfordi Blackfriars Studiumból érkezve éppen onnan jött, ahol Scruton is kutatott és tanított. A 37 éves német gondolkodó többek között Molnár Tamás (1921–2010) szellemi örökségét ápolja, és a konzervativizmus filozófiáját kutatja. A magyar–amerikai, katolikus Molnár az 1940-es évek óta Nyugaton élt, életművét Magyarországon sem tudták letagadni, számos művét kezdték kiadni magyarul is a rendszerváltás után, de azért a korabeli magyarországi szellemi elit igyekezett egy bizonyos polcnál nem magasabbra emelni.
– Molnárban az utópiakritikája ragadott meg, amely egyébként mai világunkra is alkalmazható. Az utópisztikus-propagandisztikus gondolkodás fellvázolja a tökéletes társadalom képét, ami vonzóan is hangzik a választópolgárok számára. Majd amikor az eszményi világ nem valósul meg, az elkövetett hibákat, mulasztásokat járulékos kárnak állítja be, ugyanazt mondva, mint a marxisták: Ennek csak az az oka, hogy nem dolgoztunk elég keményen! – magyarázza a magyarul Utópia – örök eretnekség címmel megjelent műre utalva Bentz, aki társszerkesztője volt a Molnár születésének századik évfordulójára Németországban megjelent kötetnek. Novemberben konferenciát is tartanak Budapesten a magyar katolikus gondolkodóról.
Divat a konzervativizmus
De miért lett ilyen népszerű a konzervativizmus, kétszáz évvel azután, hogy Franciaországban használni kezdték a fogalmat? Bentz négy pontba rendezve fogalmazza meg válaszát. Szerinte a baloldali támadások mára annyira átszőtték az élet minden területét, hogy a csendes többség számára is világos lett: a kultúrharc feltételrendszerében élünk. Másrészt a baloldali ideológiát e támadások nyomán olyan részletesen tanulmányozták és elemezték, hogy felfedték a fonákját. Egyik bírálójuk, James Lindsay, aki részletekbe menően kivesézte a baloldali retorikát, egy videójában azt mondja: ő az egyetlen, akit összeesküvés-elmélet terjesztőjének neveznek pusztán azért, mert Marxot olvas fel a hallgatóságának… Harmadszor: a baloldal ugyan nagyon jól adja elő a globális válságpánikot – felmelegedés, migráció, gender –, de a polgár végső soron csalódik az utópia elérhetetlenségében, első reakciója pedig a kiábrándulás. Ám a fiataloknak ez már kevés: nem érik be a nemmel, valamiféle igent akarnak. Ekkor pedig a múlthoz, a „konzervált” hagyományokhoz fordulnak, hogy olyasmiből merítsenek, ami történelmileg korábban már kínált kapaszkodókat. Vagyis kiállta a valóság próbáját. Akkor viszont miért ne állná ki újra – legfeljebb kicsit átalakítjuk, reformáljuk? Végül ez erőt ad a konzervatívnak, aki most már „úszni” is tud a „vízben”, amely egyszer csak a szeme elé tárul.
Mindezzel együtt – állítja határozottan Bentz –, a konzervatív nem az antitézist állítja fel, hanem magát a tézist – csak a baloldal hívta és hívja a konzervatívot reakciósnak.
A baloldali agitátorok képviselik az antitézist.
Saját gondolkodásmód
Az MCC Scruton-aulájának könyvespolcai előtt továbbra is könyvekről beszélgetünk. A szellemi szinkronitás jeleként ezek az elmúlt években sorra magyarul is megjelentek. Két éve járt itt Andreas Rödder német történész, amikor kiadták nálunk a Konzervatív 21.0 című kötetét. Rödder a megőrzés mozgalmának tartja a konzervativizmust, amely ugyanakkor nem élhet a változás nélkül. Ő arra keresi a választ, milyen programot jelenthet ez az eszmerendszer a mai polgári Németországban. Bentz úgy véli, politikailag nem, de filozófiailag lehetséges a konzervativizmus egységes meghatározása, ugyanakkor ez szükségképpen apolitikus definíció.
A politikai gyakorlatban minden országban megvan a konzervatívoknak a saját gondolkodásmóduk, hagyományaik, amelyekre építenek, legyen szó a Fideszről, a német CDU/CSU-ról, az angol torykról vagy az amerikai republikánusokról.
Ma például a magyar konzervatív családpolitika hungarikum, amelyre külföldön is példamutatóként tekintenek. Bentz szerint egyébként a konzervativizmus végső soron a transzcendendalitáshoz, a kereszténységhez, a krisztusi hagyományhoz kötődik.
A haladár, a liberális mindig rohan valahová, míg a konzervatív azt mondja: lassan a testtel, még nem tartunk ott! A nálunk népszerű amerikai keresztény író, Rod Dreher veti fel a Szent Benedek válaszútjánban: ugyan, miért nem tanítjuk meg gyermekeinket valódi, papírtérképet olvasni, ahelyett, hogy pusztán az okostelefon applikációjára hagyatkozzanak? Hiszen ez nem maradiság, hanem lépéselőny, ha lemerül a telefon akkumulátora. Mondhatjuk, a térképolvasás képessége a konzervatív gondolkodásmód metaforájának is beillik.
Borítókép: Dr. Jan Bentz, az oxfordi Blackfriars Studium oktatója (Fotó: Origó/Csudai Sándor)
