Pápaválasztás ritkán történik, több évtized is eltelik két esemény között. Ezalatt a témához jól értő újságírók megöregszenek, elhagyják a pályát, elfáradnak, a fiatal kollégák pedig már nem konyítanak annyira az egyház belső rendjéhez, politikájához, mint a régi gárda, így az újak természetesen rácsodálkoznak a konklávéra is. Ez minden esetben megtörténik. II. János Pál pápa 1978-tól 2005-ig ült Szent Péter székében, ezalatt felnőtt egy nemzedék, akik el se tudták képzelni, hogy ne a lengyel egyházfőt lássák a Vatikán élén. Amikor Karol Wojtyla meghalt, sebtében kellett összerántani egy tartalmas médiaanyagot abból, amit látunk. Természetesen a média profi, vagyis többségében értelmezni tudta az eseményeket, de a szenzációra éhes kereskedelmi adók itt is a nagy sztorira vadásztak, emlékezetes a „Szent Péter téren elszabadult a pokol” kifejezés egy riporter szájából, utalva az ünneplésre, amikor bejelentették XVI. Benedek megválasztását.
Sztori nélkül
A probléma alapja az, hogy a média sztori nélkül nem működik, nem tud ma már egyszerűen tájékoztatni. Valami szenzációnak lennie kell a cikkben, hogy azt a modern kor embere el akarja olvasni. Az újságíró, aki alkalmasint soha nem foglalkozott az egyházzal, esetleg maga nem is vallásos megkeresi az esetleges érdekességeket. Vagyis átnézi a nemzetközi sajtót, ahol hozzá nagyon hasonló újságírók írtak nagyon hasonló újságcikkeket. A pápaválasztás ugyanis már önmagában nagyon misztikus. A méltóságteljes, hosszú reverendás bíborosok sora tiszta anakronizmus, a nyugati kultúrkörben minden befolyásos személyiség kötelezően galambszürke öltönyben jelenik meg, amely a tévéképernyőkön minden, csak nem izgalmas. A bíborosok viszont azok. Az ősi bazilika, a Sixtus-kápolna, a szentek szobrai, a téren álló obeliszk mind-mind kincset érnek a tévéstáboknak, miközben a téma értelmezése legtöbbször nem sikerül.
Ehelyett hosszú cikkekben gyűjtik össze a kis színes sztorikat VI. Sándor pápáról, aki egy más történelmi korban más politikai háttérrel volt igazán botrányos életű vezetője az egyháznak, vagy a hároméves konklávéról az 1200-as évekből, mintha legalábbis ma történt volna, és volna bármilyen kapcsolata a mai kor emberével.
Afrika fiai
Arra is sok cikk utal, hogy az eddigi 266 pápa közül egy érkezett Latin-Amerikából, épp a most elhunyt Ferenc, de Afrikából már többen is, vagyis ha a következő egyházfő a fekete kontinens képviselője lesz, az nem újdonság. Csakhogy az utolsó afrikai pápa I. Gelasius volt, aki húsz évvel a Nyugat-római birodalom bukása után került az egyház élére, s feltehetően, de nem bizonyíthatóan Africa provinciában született. A mi világunk teljesen más, nincs már római birodalom, az arab hódítás átalakította az egykori Africa provincia népességét és hitéletét, vagyis a XXI. századot összekapcsolni az ezerötszáz évvel korábbival valóban csak könnyű érdekesség, de valós jelentőség nélkül. A sajtóval együtt mozognak a fogadóirodák, amelyek amolyan futballmeccsként tekintenek a pápaválasztásra.
Előre megjelölik az „esélyes” bíborosokat, oddszokat méricskélnek számukra, amelynek az alapját a hasraütés adja
Hiszen a fogadóirodák elemzői pontosan ugyanolyan homályban élnek a Bíborosi Kollégium belső ügyeivel kapcsolatban, mint az átlagolvasó, nem tudják, ki milyen pozícióban van.
Hamis volna azt állítani, hogy a bíborosok között ne volna erősorrend, hiszen a konklávénak épp az a lényege, hogy egy olyan valaki kerüljön a székbe, aki képes a gigászi szervezetet hatékonyan és jó irányba vezetni. A nagyjából 133 bíboros azonban nem úgy oszlik szekértáborokra, mint a politikai pártok, félrevezetők azok a cikkek, amelyek az atyákat liberálisokra és konzervatívokra választja ketté. A szentségi kérdéseket természetszerűleg nem tudja értelmezni a világsajtó, csakis a világi ügyekkel tud foglalkozni, így az olyan „izgalmas” témák mentén latolgatja az esélyeket, amelyek borzolták a kedélyeket az elmúlt időszakban. Például a homoszexualitás. A bevándorlás támogatása vagy ellenzése. Donald Trump amerikai elnök megítélése, esetleg az orosz–ukrán vagy a szentföldi háború. No és persze a bőrszín.
Egyszerű képlet
Ilyen témák mentén osztják fel a nagyon sokszínű és soknemzetiségű testületet, majd választják ki önkényesen az esélyes jelölteket. Bár ez nem Hollywood, a média mégis úgy tesz, mintha kötelező volna a sokszínűséget képviselni az atyák között, azaz van esélyes jelölt Fekete-Afrikából, Ázsiából, Amerikából, Európából, akik között feltehetően feszültség van. Az újságolvasó és tévénéző, internetböngésző egyszerű ember pedig azt képzeli, az információknak van alapjuk, odabenn, a misztikus, befalazott palotában most őrült viták, veszekedések, egyezkedések zajlanak. Pedig ki kell mondani, senki se tudja, mi történik a zárt helyiségekben. Az tudja, aki ott van, de a bíborosok kollégiumának tagjai nem fognak erről beszélni, nem véletlenül választotta ki őket a pápa erre a tisztségre. Nagy tudású és nagyon megbízható egyházatyákról van szó, akik nem arról ismertek, hogy keresnék a médiamegjelenés lehetőségét.
Ők nem influenszerek, nincs szükségük a sajtóra, hogy saját brandjüket erősítsék, azt a „terméket” kétezer éve építgetik és Jézus Krisztus nevével van fémjelezve.
Épp ezért megfoghatatlanok a modern sajtó számára a bíboros atyák és alapvetően az egész pápaság. Hiszen a bulvársajtó vajmi ritkán foglalkozik vallási ügyekkel, mármint olyanokkal, mint a Szentháromság mibenléte vagy tűnődések a megváltásról. Valami rejtélyes oknál fogva mégis fontos a pápa személye, aki lehet, hogy egy törékeny öreg bácsi, de szabadtéri miséin akár százezer ember is összegyűlik.
Azt tudni lehet, hogy a modern technológiai fejlesztéseket egyes médiumok korábban is arra használták fel, hogy bekukkantsanak a Sixtus-kápolnába a konklávé idején, hátha titkokra tudnak fényt deríteni. Az is kiderült, hogy a bíborosok is tisztában voltak ezzel, és minden lehallgatási próbálkozást megakadályozott a Vatikán őrsége. Ez manapság is várható. Végül amikor felszáll a fehér füst, az újságírók hamar megírják, mit lehet tudni az aktuális pápáról, akit lehet, hogy senki sem ismert eddig, mert nem volt magas az oddsza a szavazólapon.
Borítókép: Tömeg a Szent Péter téren Ferenc pápa temetésén (Fotó: Damien MEYER / AFP)
